A csillagoknak csak kb. 30 %-a magányos, míg 70 %-uk egy kettőscsillag rendszernek vagy egy még több csillagból álló rendszernek a tagja.
Ha egy fehér törpe egy másik csillaggal (jellemzően vörös óriással) alkot közeli kettős csillagrendszert (a két csillag távolsága egymástól nem nagy), akkor a fehér törpe anyagot szívhat el a társától. Felfújódott vörös óriástól könnyebben létrejöhet az anyagelszívás, mint más fajtájú csillagtól. A folyamat során az elrabolt anyagból egy ún. akkréciós korong alakul ki a fehér törpe körül. Időnként, ha az akkréciós korongból beszippantott anyag hatására a hőmérséklet elég nagy lesz, fúzió indul be, ami az akkréciós korong maradékát egy óriási robbanás során szétveti, ekkor azt látjuk a Földről, hogy a fehér törpe nóvaként egy időre a sokszorosársa növeli a fényességét (nóva azaz új, mert ahol égbolton eddig nem láttunk csillagot, most "a semmiből" felbukkant egy erősen fénylő pont). Ez a kifényesedés hosszabb-rövidebb időnként megismétlődik. De a fehér törpe tömege a nóvarobbanás ellenére is egyre nagyobb lesz, mert az elszívott anyagból a robbantás során is megtart egy részt.
A fehér törpe lassa, úgy 100 millió év alatt a szokványos kb. 0,6 naptömegről már 1,4 naptömegre (az ún. Chandrasekhar-határra) hízik. Ekkor a gravitáció annyira erőssé válik, hogy az elektronok degenerált állapota miatti Pauli-taszíatás már nem képes kordában tartani. A fehér törpe összehúzódik, a gravitációs helyzeti energia felszabadulása pedig annyira felhevíti, hogy hirtelen beindul a magjában a szén fúziója (a fehér törpe széntartalma még a vörös óriás állapotban keletkezett a tripla alfa folyamatban). A szénfúzió hőtermelésétől a maghőmérséklet milliárd K-re ugrik, és a fehér törpe szétrobban, ezt nevezzük Ia típusú szupernóva robbanásnak (ejtsd „egy-a”). Pár másodpercre a szupernóva 5 milliárdszor erősebben sugároz, mint a Nap, majd mmég néhány héten át olyan erősen,. hogy ezalatt az idő alatt annyi energiát sugároz szét, mint a Napunk a sokmilliárd éves fősorozatbeli állaota során. A saját anyagát óriási, akár 20.000 km/sec sebességgel löki szét (ami a fénysebesség 6 %-a). A fehér törpéből nemmarad szinte semmi, csak ködfoltok. Tehát Ia szupernóva robbanás végén nem lesz neutroncsillag vagy fekete lyuk. Tehát az Ia szupernóva robbanás az egyik csillagfejlődési ágnak szó szerint a legvégét jelenti. Egyben kezdetét is, hisz a táguló gázfelhő később összehúzódhat, és újabb csillagok kiindulási anyagává válhat.
A Tycho de Brache által 1572-ben megfigyelt Ia típusú szupernóva maradványa ma így néz ki:
A Kepler által 1604-ben megfigyelt Ia típusú szupernóva maradványa ma így néz ki:
