Amikor egy csillag magjában a hidrogén jó része már héliummá alakult, azután továbblépésként a hélium fúziója termelhetne energiát.
Vajon a hélium képes még nagyobb magokká fuzionálni? A nehézség abból adódik, hogy ha két $\mathrm{{}^4_2{He}}$ összeütközik, a keletkező $\mathrm{{}^8_4{{Be}^*}}$ mag instabil, igen rövid $\mathrm{6,7\cdot {10}^{-17}\ s}$ felezési idővel visszabomlik az összetevőire:
$$\mathrm{{}^4_2{He}+{}^4_2{He}\to {}^8_4{{Be}^*}\to {}^4_2{He}+{}^4_2{He}}$$
Ha azonban ezen roppant rövid idő alatt „betoppan'' egy harmadik $\mathrm{{}^4_2{He}}$ is, akkor már stabil mag jön létre:
$$\mathrm{{}^8_4{{Be}^*}+{}^4_2{He}\to {}^{12}_{\ \ 6}C}$$
A két (egymást gyorsan követő) reakció teljes egyenlete:
$$\mathrm{3\ {}^4_2{He}\to {}^{12}_{\ \ 6}C+7,27\ MeV}$$
ezért tripla-alfa folyamatnak hívják. Szokás héliumégésnek is hívni, de ez némileg félrevezető fogalom, hiszen itt nem szokványos égésről, azaz oxigénnel való egyesülésről van szó, hiszen általánosságban nézve ez nem kémiai reakció, hanem magreakció.
A roppant rövid rendelkezésre álló idő ellenére azért tud egyáltalán megvalósulni a fenti folyamat, mert amikor a $\mathrm{{}^8_4{{Be}^*}}$ befogja a harmadik alfát, akkor a keletkező $\mathrm{{}^{12}_{\ \ 6}C}$ mag pont annyi többlet energiával fog rendelkezni a saját alapállapotához képest, ami az ő egyik egyik gerjesztett energiaszintjének felel meg. Vagyis a tripla-alfa folyamat egy rezonancia-befogás, ez jócskán segíti a reakciót, erősen megnöveli annak valószínűségét.
A hélium fúziója még a rezonancia segítségével is csak 100 millió K-en indul be. Ehhez a csillagnak kezdetben legalább 0,5 naptömegűnek kell lennie. Vagyis a barna törpékben és vörös törpékben sosem, de minden náluk nagyobb tömegű csillagban idővel beindul a hélium égése.