Gyorskeresés

A felugráskori dinamikus terhelés nagyobb, mint a statikus 13925

Kezdetben, nugalmi esetben a talaj által az ember talpára kifejtett felfelé irányuló kényszererő (nyomóerő, tartóerő) ugyanakkora, amekkora erővel az embert húzza a Föld az \(mg\) nehézségi erővel, hiszen a nyugalomban lévő ember gyorsulása nulla, így az \(a_{\mathrm{y}}\) függőleges gyorsulása is nulla, emiatt

\[\Sigma F_{\mathrm{y}}=m\cdot a_{\mathrm{y}}\]

Newton II. törvény alapján a rá ható erők ki kell oltsák (ki kell egyenlítsék, ki kell nullázzák) egymást. Márpedig a talajon álló emberre két erő hat, az \(mg\) nehézségi erő lefelé, és a talaj tartóereje, nyomóereje (ami egy kényszererő) felfelé. Ez a két, ellentétes irányú erő úgy nullázhatja ki egymást, ha azonos nagyságúak.

Viszont amikor az ember felugrik, akkor függőlegesen felfelé irányuló gyorsulása kell, hogy legyen, ehhez pedig a rá ható függőleges erőknek függőlegesen felfelé eredőt kell produkálniuk. Mivel az \(mg\) nehézségi erő nem tud megváltozni, ezért a talaj által kifejtett kényszererőnek (tartóerőnek, nyomóerőnek) kell megnövekednie. Azonban Newton III. törvénye alapján amekkora erőt fejt ki a talaj az ember talpára, az ember talpa egyidejűleg ugyanakkora erőt fejt ki a talajra. Na, a talp nagy lefelé irányuló nagy nyomóerejét a kiálló földdarab már nem bírta.

Típus: