Gyorskeresés

A Galilei-féle relativitási elv 14685

Galilei felvetette, hogy ha egy állandó sebességgel nyugodt vízen suhanó hajó gyomrában egy besőtétített ablakú kabinban vagyunk (a sötét azért kell, hogy ne lássuk az ablakon keresztül, hogy a hajó áll-e vagy siklik), akkor bármilyen mechanikai kísérletet is végzünk, az ugyanúgy fog lejátszódni, mintha a hajó állna a szárazföldhöz képest. Tehát az egymáshoz képest állandó sebességgel haladó vonatkoztatási rendszerekben ugyanolyan törvények szerint játszódnak le a mechanikai jelenségek. Ezt hívjuk Galilei-féle relativitási elvnek.

Ez alapján a Newton-által elképzelt "abszolút nyugvó tér", tehát a legfontosabb vonatkoztatási rendszer nem létezhet, hiszen végtelen sok, ehhez képest egyenletes sebességgel mozgó vonatkoztatási rendszer létezik, és ezek mindegyikéből figyelve "ugyanolyannak tapasztaljuk" a világot, a fizikai törvényeket, így az "abszolút" rendszer semmiben nem különbözik tőlük, nem kitüntetett. A mechanikában inerciarendszernek nevezzük az olyan vonatkoztatási rendszereket, melyekben érvényes a Galilei-féle tehetetlenség törvénye (Newton I. törvénye). A Galilei-féle relativitási-elv alapján ha találunk egy inerciarendszert, akkor a hozzá képest egyenletesen mozgó (de nem forgó) összes vonatkoztatási rendszer is inerciarendszer. Például a Naprendszer tömegközéppontjához rögzített origójú, és néhány állócsillag felé irányított tengelyű vonatkoztatási rendszer nagy pontossággal inerciarendszernek bizonyult.

Később kiderült, hogy nemcsak mechanikai kísérlettel, de más (például elektromos, optikai) kísérlettel sem lehet megkülönböztetni az egymáshoz képest egyenletes transzlációt (haladó mozgást) végző vonatkoztatási rendszereket. Ha az egyikben fennáll  tehetetlenség törvénye, azaz az inerciarendszer, akkor a hozzá képest állandó haladó sebességgel mozgó valamennyi vonatkoztatási rendszer is inerciarendszer.

A Galilei-féle relativitási elv a Nemzeti Együttműködés Rendszere egyik kedvenc sportjának, a yachton siklásnak hála hazánkban a nemzeti burzsoázia számára végre nemcsak egy poros tudoménytörténeti sztori, hanem a kemény munka végén jól megérdemelt nyári pihenés kitapintható élménye. Mészáros Lőrinc megihlette Bödőcs Tibort, aki pedig Havas Henriket ihlette meg:

Típus: