Gyorskeresés

A radioaktivitás, mint csodaszer: radioaktív fogyasztási cikkek a 20. század elején 8289

A radioaktivitás 1896-os felfedezése utáni első évtizedekben (a 20. század első felében), még nem tudtak mestersegesen előállítani radioaktív anyagokat (nagyobb mennyiségben), ezért a természetben megtalálható anyagok voltak a radioaktív források, például a rádium, ami az urántartalmú ércekben előforduló ritka, de (az izotópjai rövid felezési idejei miatt) erősen sugárzó alkáliföldfém. Rádiumból, illetve a szintén természetben található radioaktív tóriumból végül mindenféle radioaktív termék készült, hiszen az új dolgokra az emberi csodavárás (messianizmus) könnyen ráugrik.

Volt radioaktív csokoládé:


 

Radioaktív cigaretta:


 

Radioaktív gumióvszer NUTEX márkanévvel:

De nehogy azt higgyük, hogy csak az élvezeti cikkekből "volt szükség" radioaktív változatra! A hétköznapi termékek sem maradhattak ki az őrületből, ezért aztán volt radioaktív víz is RADITHOR márkanévvel, persze nem akármilyen, hanem mindjárt "3-szorosan desztillált":



Akik pedig nemcsak egy kis fiolányit akartak fogyasztani a radioaktív vízből, hanem jóval többet, azok számára készült REVIGATOR márkanévvel rádiumércet tartalmazó anyagból készült tartály, mely (elvileg) a vizet radioaktívvá tette:

A gyártó nem vádolható nagyotmondással, hiszen a leírás szerint a készülék nem képes folyamatosan bármennyi átfolyó vizet átalakítani, ugyanis a betöltött víznek egy éjszakát a rádiumos tartályban kellett állnia, hogy sugárzóvá váljon. De ha végre eltelt az éjszaka, akkor reggel jól indulhatott a nap egy pohárnyi sugárzó nedűvel, ahogy a plakát csábító rajza is mutatja:

A mindennapi termékek közül a konyhasó sem maradhatott ki:

Magyarország sem tétlenkedett, hiszen a két világháború között innováció terén világviszonylatban is jól álltunk. A híres Tungsram izzólámpagyár mellett voltak kisebb volumenű termékfejlesztéseink is, mint az "Eredeti rádiumvizes kétszersült":


 

És hogy az egyszeri munkásmber sem maradjon ki a jóból, a dolgos mindennapokra gondolva létezett rádiumos kéztisztító:

 

A radioaktív termékek közül a legzseniálisabb csoport egyértelműen az arcápoló krémeké, púdereké volt. A kor divatja szerint ugyanis a pirospozsgás arcbőr volt a cél, amihez akár hozzá is segíthette egy komolyabb sugárdózis által kiváltott bőrpír az elégedett klienst:


 


 


 


 



Egy esetleges bőrpír az ajkakon sem hátrány, ezért természetesen a radioaktív rúzs sem maradt ki a sorból:



Érdemes volt egész kollekciót összeállítani erre az új, "tudományos"-nak kikiáltott szépségápolási módszerre alapozva:



Végül már lényegében nem volt olyan testrész, melyet ne ért volna el a radioaktív "stimulálás" hulláma, így aztán létezett radioaktív végbélkúp is, amit mindjárt 15 napra elegendő mennyiségben lehetett megvásárolni:

Az 1920-as évektől gyártottak Németországban radioaktív fogkrémat is, Doramad márkenévvel. Nagyon kis mennyiségben tartalmazott tóriumot, így ennek radioaktivitása elenyésző volt, emiatt fizikai-biológiai hatásról nemigen beszélhetünk, legfeljebb lelkiről. Az alább látható plakáttal bírták rá a kor emberét a sugárzó fogkrém vásárlására:

Némelyik tubus túlélte a 2. világháborút is, ma pedig antikvitásként adják-veszik:

A korabeli brosúra részletesen elmeséli, bemutatja, hogy miért lesz jó annak, aki ezzel mos fogat, persze dozimetriai, sugárélettani konkrétumok nélkül:

De mielőtt valaki azt gondolná, hogy "régen milyen tudatlanok voltak az emberek", meg kell említeni, hogy manapság is kiváló üzletnek számít a "tdományosan bizonyított"-nak hirdetett, valójában vitatott hatásosságú és hatásmechanizmusú "radonterápia", mind balangokban, mind termálfürdőkben, például egy ilyen csábító ajánlat itt tekinthető meg.

Típus: