Szabad szemmel különböző fajta objektumok láthatók tiszta éjszakai égbolton:
- csillagok (a Tejútrendszer hozzánk közelebbi részeiből)
- csillagcsoportosulások (az Androméda-galaxis, az M33 galaxis vagy a 47 Tucanae gömbhalmaz)
- a Tejútrendszer (a mi galaxisunk, az égbolt jelentős részét betöltő fehéres sávként)
- a Naprendszer bolygói közül öt: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter Szaturnusz (a többi bolygó és azok holdjai csak távcsővel láthatók)
- a Holdunk
Ezen túl vannak objektumok, melyek szabad szemmel csak időszakosan láthatók:
- üstökösök (csak a Nap közelében haladva láthatók)
- hullócsillagok
- novák, szupernovák (távolabbi, az égbolton korábban nem látott, majd egyszer csak felrobbanó csillagok, melyek pár héten, hónapon át a kifényesedésük miatt láthatóvá válnak)
- a Föld körül keringő műholdak, űrállomások
- repülőgépek
Az egyik első ismert csillagkatalógust Hipparkhosz készítette i. e. 129-ben, ami 850 égi objektumot tartalmazott. 300 évvel később a Ptolemaiosz-félében már 1022 égitest szerepelt. Ez a szám lényegesen nem nagyon növekedhetett kb. 1500 éven át, míg Gaillei 1609-ben az ég felé nem fordította saját készítésű távcsövét. A manapság általánosan elfogadott Yale Bright Star Cathalogue 9096 szabad szemmel látható csillagot tart nyilván (figyelembe véve a "sasszeműeket"). Ezek közül a tőlünk legtávolabbi a 16 300 fényévre lévő V762 Cas (HD 7389, HIP 5926) csillag a Cassiopeia csillagképben. Ehhez képest a galaxisunk, a Tejútrendszer nagyságrendileg 100 000 fényév sugarú korong, tehát szabad szemmel csak a galaxisunk csillagaiból csak a hozzánk közel találhatóakat látjuk.
A tőlünk milliárd fényévekre található csillagok egyedileg még szupertávcsövekkel sem láthatók (csak nagy szerencsével, gravitációs lencsehatás eredményeként). Ilyen távolságból érkezve a fény intenzitása annyira legyengül, hogy ha egy csillag fénye az ő galaxisában lévő sok száz milliárd másik csillag fényével összeadva jut el hozzánk, még akkor is csak nagyon erős távcsővel érzékelhető.