Az alábbi videóban a hajjal dörzsölt (azaz elektromosan negatívra feltöltődött) PET-palack vonzza a szappanhártyát:

Ennek oka, hogy a szappanhártyában lévő mozgóképes (úszkáló) ionokra a palack elektromos mezeje erőket fejt ki, az ionok előjelétől függően vonzót vagy taszítót. Mivel a szappanhártya kezdetben semleges volt, így a negatív és pozitív ionok összes töltései ugyanakkorák. Gondolhatnánk, hogy akkor ugyanakkora erő ébred rájuk.

Csakhogy a palack töltéseiből kiinduló elektromos erővonalak a palacktól távolodva széttartanak, vagyis a palack körüli elektromos tér inhomogém. A palackhoz közelebb sűrűbben futnak az erővonalak, így ott nagyobb az elektromos mező erővonalsűrűsége, a térerősség. A palacktól távolabb pedig már ritkábban vannak az erővonalak, így ott kisebb az erővonalsűrűség, a térerősség. A pozitív ionokra, akikre vonzóerő ébredt, azok elvándorolnak a palack felé, így közelebb lesznek a palackhoz, ahol nagyobb a térerősség, így rájuk nagyobb  erő fog hatni, mint a negatív ionokra, akikre taszítóerő ébred, amitől eltávolodnak a palacktól, ahol a kisebb térerősség miatt kisebb erő hat rájuk. Tehát a vonzóerő nagyobb lesz, mint a taszító, így összességében vonzás fog hatni a szappanhártyára, ezért az mindig a palack felé indul el (ha tud), vagy nyúlik meg.

Ha azonban a buborék belsejébe egy másik buborékot fújunk, akkor az alábbi videó mutatja a jelenséget:

A külső (elektromosan vezető) buborékon zajló töltésátrendeződés Faraday-kalitkaként leárnyékolja belül a külső elektromos mezőt, így a belső buborék "nem érzi" a elektromosan töltött palack elektromos mezejét.