A fenti videón Horváth András vlogger meséli, milyen érzés volt vezetnie az első, kereskedelmi forgalomba került országúti elektromos autót, a Tesla Roadstert.
a) Milyen szakmai hibát fedezhetünk fel a hallottakban?
Ha egy embert autóstul ledobnának egy szakadákban, akkor a zuhanás során már semennyire nem préselődne neki az ülésnek, csak azalatt, amíg a lefelé dobás (a kezdősebesség "biztosítása") zajlik.
A "ledobnának minket egy szakadékba" folyamat két szakaszra bontható:
- amíg a képzeletbeli Hatalmas Kéz gyorsítja az autót, amiben ülünk (lefelé irányban hatalmas erővel meglöki)
- a zuhanás (eközben a Hatalmas Kéz már nem ér hozzánk, már nem "löki" lefelé az autót,amiben ülünk)
Az első szakaszban valóban hozzápréselődnénk az autó üléséhez (ha orral lefelé dobja le az autót a Hatalmas Kéz), bár még ekkor is csak abban az esetben, ha a gyorsításunk nagyobb gyorsulásértékkel zajlana, mint amekkora a \(g\) nehézségi gyorsulás.
Viszont a 2. szakaszban, amikor a Hatalmas Kéz már nem tolja az autónkat lefelé, onnantól az autó és az ember súlytalanság állapotába kerül, szabadesést végez, vagyis (a légellenállást elhanyagolva) rájuk egyedül az \(m\cdot g\) nehézségi erő hat. Emiatt az embernek és az autónak azonos \(g\) gyorsulása lesz, és semennyire sem nyomják egymást. Súlytalanságban a testek nem nehezednek egymásra, nincsenek függőleges nyomóerők, amilyenek az egymásra pakolt, nyugalomban lévő testek között vannak, és megszoktuk őket.