A hegedűk húrjait középtájékon a lábnak nevezett vékony, díszesre faragott falappal támasztják alá, melynek funkciója, hogy a húr rezgéseit átadja a hegedű előlapjának, mint egy nagy felületű, rezgő lemeznek. Ezáltal a vékony húr helyett ez a nagy rezonáns fog sokkal több levegőmolekulát meglökni, hangsugárzóként viselkedni. A húrok rezgő részének hossza \(32,5\ \mathrm{cm}\) szokott lenni, egy-egy húrt \(5\thinspace \unicode{x2013} \thinspace 8\ \mathrm{kg}\) súlyának megfelelő erő feszít, a magasabb húrokat nagyobb. A legmagasabb hangú, E-húr a legvékonyabb, átmérője \(0,28\ \mathrm{mm}\).
a) Az a-húrt úgy hangoljuk be, hogy a frekvenciája \(440\ \mathrm{Hz}\) legyen. Mekkora ekkor a húrban terjedő transzverzális hullám terjedési sebessége?
\(\displaystyle c=286\ \mathrm{\frac{m}{s}}=1029,6\ \mathrm{\frac{km}{h}}\)
b) Mekkora a második felharmonikus hullámhossza és frekvenciája?
\(\lambda=21,67\ \mathrm{cm}\)
\(f=1320\ \mathrm{Hz}\)
c) A G-húrban a transzverzális hullám terjedési sebessége \(\displaystyle c=127,4\ \mathrm{\frac{m}{s}}\). Milyen frekvenciára van hangolva?
\(\displaystyle f=196\ \mathrm{Hz}\)