Cavendish, a róla elnevezett híres kísérletében a tömegvonzást tanulmányozta. Egy torziós inga vízszintes rúdjának két végére egy‑egy $0,73\ \mathrm{kg}$, közelükbe pedig $158\ \mathrm{kg}$ tömegű ólomgolyókat helyezett. A golyók felülete $5,5\ \mathrm{cm}$ távolságra volt egymástól. A mérések során alkalmazott berendezés a légáramlatokra és a közelében mozgó testek tömegvonzása miatt bekövetkező változásokra is nagyon érzékeny volt, ezért Cavendish egy nagy dobozban helyezte el, és megfigyeléseit a szomszéd szoba üvegablakán keresztül távcsővel végezte.


(Az $r$ sugarú gömb térfogata $\displaystyle \frac{\ 4\pi r^3}{3}$. Az ólom sűrűsége $11,34\ \mathrm{\displaystyle \frac{g}{\ cm^3}}$, Cavendish tömegét a becslés során tekintsük $70\ \mathrm{kg}$‑nak.)