Egy energiát használó fogyasztó esetében az elhasznált energia mellett egy még annál is fontosabb adat a teljesítmény.

A napelemek leggyakoribb mérete $1,7\ \mathrm{m^2}$, ezek csúcsteljesítménye (2024-ben) $P_{\mathrm{p}}=440\ \mathrm{W}$, vagyis egy plakát méretű, kb. $2\ \mathrm{m^2}$ felületű napelem legjobb esetben is  csak kb. $520\ \mathrm{W}$ teljesítményt ad le. És ez csak akkor, ha minden feltétel ideális:

• verőfényes a napsütés
• pont merőlegesen esik a napelemre a napfény
• a napelem frissen mosott, tiszta
• a hőmérséklete az ideális $25\ \mathrm{{}^\circ C}$
• a napelem zsírúj (vagyis még semennyit sem csökkent az elöregedés miatt a termelőképessége)

Ez az $520\ \mathrm{W}$ semmilyen pizzasütőnek nem elég, mert a sütők elektromos fűtőbetétei $2-3\ \mathrm{kW}$ teljesítménynél kezdődnek.

A plakát azonban nem is teljesítményt, hanem energiát ír, aminek meg nincs értelme, hiszen a megtermelt energia 

$$\Delta E=P\cdot \Delta t$$

vagyis nemcsak az energiatermelő berendezés $P$ teljesítményétől függ, hanem a termelési időtől is. Vagyis ugyan biztos, hogy elegendően hosszú idő alatt bármelyik napelem termel annyi energiát, amennyi egy pizza megsütéséhez kell, de ez nem árul el lényegében semmit az ominózus napelemről. (Persze a jövő nagy eséllyel az, hogy megújuló energiákra térünk át.)