Az életben kellenek pillanatnyi célok is, mint például "most a vállaimtól indítva kinyomom felfelé a súlyzókat".
a) Ha eközben mérlegen állunk, mit mutat a mérleg, a vállmagasságban nyugalomból indulást követően egészen odáig figyelve, hogy a súlyzók legfelül megállnak?
A mérleg által mutatott érték egy rövid időre nagyobb lesz a nyugalminál, majd kisebb, végül ugyanakkora, mint kezdetben.
Amikor a súlyzók nyugalomból elindulnak felfelé, az azzal jár, hogy a sebességvektoruk nulláról növekszik egy felfelé mutató vektorra. Mivel
$$a=\frac{\Delta v}{\Delta t}$$
ezért az indulást követően egy rövid időn át a súlyzónak felfelé irányuló gyorsulása van. Emiatt az emberból és a súlyzóból álló rendszer tömegközéppontja is felfelé gyorsul. Ezt pedig
$$\Sigma F=m\cdot a$$
alapján csak felfelé irányuló eredő erő okozhatja. Az ember+súlyzók rendszerre a nehézségi erőn kívül csak a mérleg által kifejtett nyomóerő (artóerő, kényszererő) hat, és a kezdeti nyugalmi helyzetben a nehézsgi erő és a mérleg nyomóereje kioltják, kiegyenlítik, semlegesítik egymást. Miközben a súlyzó felfelé gyorsul., a nyomóerőnek nagyobbnak kell lennie, mint a nehézségi erőnek.
Aztán a súlyzó a gyorsulása végén eléri a maximális sebességét, amivel felfelé halad, onnantól a sebessége csökken, míg végül legfelül megáll.
Abban a pillanatban, amikor a súlyzó a maximális sebességével halad (vagyis a gyiorsulás és lassulás között vált) tehát egy pillanatra nincs gyorsulása,, akkor a mérleg ugyanannyit mutat, mint nyugalomban. Ezután a súlyzó sebessége felfelé irányulóan csökken, vagyis a gyorsulása lefelé irányuló. Ekkor a rendszer TKP-ja lefelé gyorsul, amihez lefelé irányuló eredő erő szükséges. Ez úgy jöhet ki, hogy a mérleg nyomóereje kisebb lesz, mint a nehézségi erő, tehát eközben a mérleg kevesebbet mutat, mint nyugalomban.
Végül a súlyzó legfelül megáll, tehát a rendszer nyugalomban lesz, ilyenkor a rá ható erők eredője újra nulla kell legyen, vagyis a mérleg által kifejtett nyomóerő ki kell oltsa a nehézségi erőt, vagyis azonos lesz vele.
