A rajz Galilei egy eszközét mutatja, melyet "a hideg és meleg fokainak vizsgálatára" készített 1606-ban. A felső "A" jelű üvegballon lefelé egy vékony üvegcsőben folytatódik, aminek alsó szája belemerül a lenti kancsó vízébe. De kezdetben még nincs belemerülve, hanem először (összedörzsöléssel felmelegített) tenyerünkkel átmelegítjük a ballont, és csak ezután merítjük a belőle lenyúló üvegcső alsó végét a kancsó vizébe. Kis idő múlva a kancső vize felkúszik a függőleges üvegcsőben.
a) Miért kúszik fel a víz az üvegcsőben?
Mert kezdetben a kezünk melege nemcsak az üvegballont melegítette át, hanem az a benti levegőt is, ami attól kitágult, és egy része az üvegcső alján kiáramlott. Amikor ezután a kancsó vizébe mártottuk az üvegcső aljsó végét, majd idővel az üvegballon és a benne lévő levegő visszahűlt a környwző szoba hőmérsékletére, ettől a benti levegő nyomása lecsökkent, és a (mindvégig változatlan) légnyomás nagyobbá vált nála, ezért benyomta a kancsőp vizét addig, amíg a felkúszó vízoszlop hidrosztatikai nyomása a benti levegő nyomásával egyenlő nem lett a külső légnyomással.
b) Mi történik, ha (minden egyéb vltozatlansága mellett) a szoba hőmérséklete emelkedik illetve csökken?
A függőleges csőben a kancsóból feljött víz szintje lejjebb süllyed illetve még fejjebb kúszik.
c) Miért nem túl jól működik hőmérőként ez az eszköz?
Mert nemcsak a hőmérséklet befolyásolja, hogy hol lesz a vízszint, hanem a légnyomás is. Tehát ez igazából "termobaroszkóp", ami egyszerre mutatja a hőmérsékelt és a légnyomás változását.