Sanghai belvárosát a repülőterével 2004 óta egy maglev vonat köti össze (maglev = magnetic levitation = mágneses lebegtetés, aminek előnye, hogy az egyik, jókora energiarabló folyamatot, a gördülési ellenállást nullára csökkenti, de persze a másik energiaigényt, a légellenállást nem befolyásolja). A járat a \(18,95\) mérföld hosszú (\(1\) mérföld = \(1,609\ \mathrm{km}\)) útját \(\displaystyle 250\ \mathrm{\frac{km}{h}}\)‑s átlagos sebességgel teszi meg, az üzemi csúcssebessége \(\displaystyle 430\ \mathrm{\frac{km}{h}}\), bár a tesztek során \(\displaystyle 501\ \mathrm{\frac{km}{h}}\) sebességre is képes volt. Az átlagos sebesség és a csúcssebesség közötti jelentős különbség abból adódik, hogy a mágneses lebegtetésű technológia következménye, hogy a szerelvény csak fokozatosan képes felgyorsulni és lelassulni (például az indulás után \(2\ \mathrm{perc}\) múlva is még "csak" \(\displaystyle 350\ \mathrm{\frac{km}{h}}\) sebességgel halad). Továbbá például erős szélben csak alacsonyabb sebességgel haladhat. A \(153\) méter hosszú szerelvény 574 utast szállít.