Vízzel és egy hosszú, \(1\ \mathrm{cm}\) belső átmérőjű műanyag csővel kívánjuk elvégezni a Torricelli‑kísérletet. A vízzel teleszívott, függőleges helyzetű műanyag cső teteje egy felülről zárt, ugyanakkora belső átmérőjű üvegcsőben végződik, hogy leolvasható legyen a vízszint magassága. Alul, a műanyag cső vizes edényben lévő vége nyitott. A csövek együttes magassága \(11\ \mathrm{m}\) az edényben lévő víz felszínétől számítva.
(A műanyag cső fala elég merev ahhoz, hogy a külső nyomás ne tudja összenyomni. A kísérlet előtt a vizet kiforraltuk, hogy ne legyen benne oldott gáz. A külső nyomás \(101\ \mathrm{kPa}\), a hőmérséklet \(25\ {}^\circ \mathrm{C}\), a víz sűrűsége \(997\ \mathrm{\displaystyle\frac{kg}{\ m^3}}\). A telített vízgőz nyomása ezen a hőmérsékleten \(3170\ \mathrm{Pa}\). Ebben a feladatban számoljunk \(g=9,81\ \mathrm{\displaystyle\frac{m}{\ s^2}}\) értékkel.)
a) Milyen magasan áll a víz a csőben a kísérlet kezdetén, amikor a víz feletti térrészben még elhanyagolható a vízgőz mennyisége (tehát jó közelítéssel vákuumnak tekinthető)?
\(h_1=10,33\ \mathrm{m}\)
b) Milyen magasan lesz a csőben a víz hosszabb idő után (amikor a víz feletti térrészbe párolgó vízmolekulák már telített vízgőzt alkotnak)?
\(h_2=10\ \mathrm{m}\)
c) A cső kiemelkedő részében maradó vízben hányszor több vízmolekula lesz, mint a gőztérben?
Kirsch Éva, Debrecen
\(\displaystyle\frac{n_{\mathrm{víz}}}{n_{\mathrm{gőz}}}\approx435\ 000\)