Az 1964-ben újjáépített Erzsébet‑híd tömege $6300\ \mathrm{tonna}$, a két pillérje közötti legnagyobb áthidalt hossz pedig $290\ \mathrm{méter}$. Eredetileg villamosok is közlekedtek rajta, de részben a hídon keletkező repedések, részben a 2‑es metró átadása miatt 1972 végén a villamosforgalmat megszüntették rajta.
a) A hidaknál a hőtágulás miatt szoktak ún. dilatációs réseket hagyni. De miért kell réseket hagyni? Nem tágul minden? A pillérek nem távolodnak el egymástól a hőtágulás eredményeként?
A pillér alja a talajban van, ami télen‑nyáron azonos kb. $6\unicode{x2013} 10\ \mathrm{{}^\circ C}$ hőmérsékletű. Például Magyarországon kb. $80\ \mathrm{cm}$ mélységben a talaj (pontosabban a benne lévő nedvesség) már soha nem fagy meg, ez a fagyhatár. Tehát hiába van kint mínusz $20\ \mathrm{{}^\circ C}$, a híd alja ugyanolyan hőmérsékleten van, mint a nyári forróságban. Godoljunk arra, hogy a Duna vize sem melegszik fel lényegesen nyáron, és télen sem fagy be a fenékig soha.