a) Hogy működik a blokkolásgátló? Ábrázold a fékerő-idő függvényt, és jelöld be rajta, hogy mikor tapad és mikor csúszik a kerék az úttesten!
Ha vészhelyzet van, a vezető ijedtében ösztönösen tövig nyomja a fékpedált. Ilyenkor egy jó állapotú, de blokkolásgátló nélküli fékrendszer olyan erősen akadályozza a kerekek forgását, hogy azok forgása teljesen megáll, azaz "blokkolnak". Ez két okból is rossz:
- az autó irányíthatatlanná válik, vagyis a kormányzási műveleteink hatástalanok (mivel a kanyarodás a kerekek tapadásán alapszik)
- az autó lassulása kisebb, mint lehetne, ha a kerekek tapadnánk, mert a tapadási együttható általában nagyobb, mint a csúszási
A blokkolásgátló mindkét szempontból előnyös. Működésének lényege, hogy szenzorok folyamatosan figyelik, hogy a kerekek forognak-e olyan nagy szögsebességgel, hogy az alsó pontjuk tapad, vagyis az úttesthet képest áll (ugyanis nemcsak a kívánatos tiszta gördülés létezik, hanem van ún. "csúszva gördülés" is, amikor a kerkék valamennyire forog, de az alsó pontjuk nem áll, azaz nem tapad; ez is elkerülendő állapot). A fékrendszer folyamatosan próbálja az elérhető legnagyobb fékezést "kicsikarni", ehhez mindig növeli a fékpofáknál a fékerőt, de amint a kerék csúszni kezd, egyből csökkenti a fékerőt, amitől a kerék újra gyorsabb forgásba jön, és az alsó pontja megáll, azaz létrejön a kívánatos tapadás (és ezzel a kormányozhatóság). Egy ciklus, aminek során a fékerő növekszik, majd a csúszás érzékelésekor lecsökken, a korszerű rendszerekben nagyságrendileg \(0,1\ \mathrm{s}\) időn át tart. Ezzel a kormányozhatóságon túl az is biztosítva van, hogy mindig az elérhető legnagyobb súrlódási együttható (a tapadási egyóttható) közelében legyünk, vagyis a fékezés hatékony legyen.
Régen, amíg nem volt ABS, addig a tanuló vezetőknek tanították, hogy csúszás esetén sok rövid taposás sorozatával kell fékezni az autót, ami a lényegét tekintve ugyanazt csinálta, mint a blokkolásgátló, csak kevésbé hatékonyan. A blokkolásgátló ugyanis a csúszás érzékelésekor csak egy bizonyos %-kal csökkenti a fékerőt, míg az átlagos autóvezető ilyen finom szabályzásra nem képes, hanem csak felengedni tudja a lábát, azaz nullára csökkenteni a fékerőt. Másik "gyengesége" az embernek a géppel szemben, hogy másodperceként kevesebb ciklusra képes, és kevésbé megbízhatóan teljesít (stresszhelyzetben az ember teljesítménye gyakrabban szokott romlani, mint javulni).

