26. lecke 14. feladat

A geostacionárius műholdak, melyek állandóan az Egyenlítő ugyanazon pontja felett helyezkednek el (szinkronban keringenek a Föld forgásával), megszakítás nélküli távközlési kapcsolatokat szolgálnak. Pályamagasságuk $35\ 800\ \mathrm{km}$ a földfelszíntől számítva.

a)  Hol nagyobb a gravitációs potenciális energiája egy 2 tonnás geostacionárius műholdnak: működés közben, vagy a földfelszíni raktárban heverve? Mennyivel?

A geostacionárius pályán nagyobb, méghozzá \(1,14\cdot 10^{11}\ \mathrm{J}\)-lal.

Az \(m_F\) tömegű Föld körül centrális gracitációs erőtér van, amiben egy \(m\) tömegű műhold potenciális energiája:

\[E^{grav.\ pot}=-f\cdot \frac{m_F\cdot m}{r}\]

ahol \(f\) a gravitációs állandó:

\[f=6,67\cdot 10^{-11}\ \mathrm{\frac{m^3}{kg\cdot s^2}}\]

\(m_F\) a Föld tömege:

\[m_F=6\cdot 10^{24}\ \mathrm{kg}\]

\(m\) a műhold tömege:

\[m=2\ \mathrm{t}=2000\ \mathrm{kg}=2\cdot 10^3\ \mathrm{kg}\]

A két eset abban különbözik, hogy az \(r\) távolság a Föld középpontjától mérve mekkora.

A Föld felszínén lévő testek esetében az \(r\) a Föld sugara, ami átlagosan:

\[r_F=6370\ \mathrm{km}=6,37\cdot 10^6\ \mathrm{km}\]

Így a műhold potenciális energiája a földfelszíni raktárban:

\[E^{grav.\ pot}=-f\cdot \frac{m_F\cdot m}{r}\]

Minden adatot SI mértékegységrendszerben beírva, a mértékegységek elhagyhatók:

\[E^{grav.\ pot}=-6,67\cdot 10^{-11}\cdot \frac{6\cdot 10^{24}\cdot 2\cdot 10^3}{6,37\cdot 10^6}\]

\[E^{grav.\ pot}=-1,26\cdot 10^{11}\ \mathrm{J}\]

Amikor a műhold a geostacionárius pályán kering, a távolsága a Föld sugarának és a pályamagfasságnak az összege:

\[r_{geost}=6370\ \mathrm{km}+35\ 800\ \mathrm{km}\]

\[r_{geost}=42\ 170\ \mathrm{km}\]

\[r_{geost}=4,22\cdot 10^7\ \mathrm{m}\]

A műhold gravitácisó potenciális energiája a geostacionárius pályán keringés közben:

\[E^{grav.\ pot}=-f\cdot \frac{m_F\cdot m}{r}\]

Minden adatot SI mértékegységrendszerben beírva, a mértékegységek elhagyhatók:

\[E^{grav.\ pot}=-6,67\cdot 10^{-11}\cdot \frac{6\cdot 10^{24}\cdot 2\cdot 10^3}{4,22\cdot 10^7}\]

\[E^{grav.\ pot}=-1,9\cdot 10^{10}\ \mathrm{J}\]

Tehát a Föld felszínén nagyobb negatív szám a potenciális energia, vagyis "energetikailag mélyebben van" a test. A geostacionárius pályán nagyobb a potenciális energiája, méghozzá mennyivel?

\[\Delta E^{grav.\ pot}=-1,9\cdot 10^{10}\ \mathrm{J}-(-1,26\cdot 10^{11}\ \mathrm{J})\]

\[\Delta E^{grav.\ pot}=1,14\cdot 10^{11}\ \mathrm{J}\]

b)  Mekkora a Föld gravitációs mezeje miatti gravitációs potenciál a Föld felszínén (ha a végtelen távoli pontot vesszük referenciapontnak)?

\(\Phi_{gr}=-6,22\cdot 10^7\ \mathrm{\displaystyle \frac{J}{kg}}\)

A Föld gravitációs mezeje centrális erőterű. Ilyen erőtérben a potenciál a végtelen távoli ponthoz viszonyítva:

\[\Phi_{gr}=-f\cdot \frac{m}{r}\]

ahol \(m\) a centrális erőteret létesítő "forrástest" tömege, \(r\) pedig a forrástest középpontjától vett távolság. Jelen esetben a Föld bolygó a forrástest, aminek tömege:

\[m_F=6\cdot 10^{24}\ \mathrm{kg}\]

a felszíni testek távolsága a középpontjától a földsugár, melynek átlagos értéke:

\[r_F=6370\ \mathrm{km}=6,37\cdot 10^6\ \mathrm{m}\]

Az adatokat beírva:

\[\Phi_{gr}=-f\cdot \mathrm{\frac{m}{r}}\]

\[\Phi_{gr}=-6,6\cdot 10^{-11}\cdot \frac{6\cdot 10^{24}}{6,37\cdot 10^6\ \mathrm{m}}\]

\[\Phi_{gr}=-6,22\cdot 10^7\ \mathrm{\frac{J}{kg}}\]