A Marson gravitációs vonzás nagyjából harmada a földinek, pontosabban szólva a felszíni nehézségi gyorsulás \(g_M=3,7\ \mathrm{\displaystyle \frac{m}{s^2}}\) értékű, a légnyomás pedig kb. 130‑szor kisebb, mint a földi légnyomás (amit az egyszerűség kedvéért vegyünk \(10^5\ \mathrm{Pa}\) nagyságúnak). Képzeljük el, hogy az emberszerű marslakó lények a földihez teljesen hasonló higanyos légnyomásmérőt (barométert) fejlesztettek ki.

(Egyébként a 20. század elején, amikor az egyre jobb felbontású távcsövekben kezdtek kirajzolódni a Mars felszíni alakzatai, és felfedeztek a földi, folyók vájta völgyekhez hasonló árokszerű képződményeket, sőt, láttak meglepően egyenes "árkokat" is, amik egyenesen a földi (mesterségesen ásott) csatornákra emlékeztettek, akkor hosszú éveken át a közvélemény nagy része meg volt róla győződve, hogy a Marson biztos vannak - hozzánk többé‑kevésbé hasonlító - marslakók, akik talán távcsöveikkel ugyanúgy figyelnek is minket, mint mi őket.)