A Torricelli‑féle higanyos barométerek (nyomásmérők) tetején, a higanyoszlop felszíne és a lezárt csővég közötti üresnek látszó szakaszban normális esetben nincsen semmi levegő, csupán egy mindössze \(0,25\ \mathrm{Pa}\) nyomású telített higanygőz, ami a \(\approx 100\ 000\ \mathrm{Pa}\)‑os légnyomáshoz képest igazán elhanyagolható, hiszen $400\ 000$‑szer kisebb nála. Vagyis a cső felső részében, a higany fölött lényegében vákuum van. Egy jól indult napon sikerül tökéletesen összeállítani az \(1\ \mathrm{m}\) hosszú Torricelli-csövet; ekkor a \(25\ \mathrm{{}^\circ C}\) szobában a légnyomás \(75\ \mathrm{cm}\) magasra tolja fel a higanyoszlopot. \(\displaystyle \varrho_{\mathrm{Hg}}=13\ 600\ \mathrm{\frac{kg}{m^3}}\).
a) A sikertől megrészegedve azt képzeljük, hogy most már bármikor könnyedén össze tudjuk állítani a Torricelli-apparátust, de a második alkalommal némi levegő kerül az üvegcsőnek a higanyoszlop feletti részébe. Azt tapasztaljuk, hogy a higanyszál így $50\ \mathrm{cm}$ magasságig megy fel a csőben. Mekkora a fenti, "besurrant" levegő nyomása?
\(p_{\mathrm{b}}=34\ 000\ \mathrm{Pa}\)
Legyen az 1-es eset, amikor nem jutott be levegő a higany fölé, és 2-es eset, amikor igen. A 2-es esetben a fenti, bezárt levegő nyomását úgy kaphatjuk meg, hogy képzeletben flemegyünk a csőben lévő higanyszálban, méghozzá a cső körüli higany szintjétől, magasságától elindulva. Mivel nyugvó folyadékban a nyomás vízszintesen elmozdulva nem változik, ezért a cső belsejében ugyanannyi a nyomás, mint körülötte a higany felszínén, vagyis a kinti \(p_{\mathrm{k}}\) légnyomással egyező. Ezután a higanyban felfelé haladva csökken a nyomás, méghozzá a higany hidrosztatikai nyomásával:
\[p_{\mathrm{hidr}}=\varrho_{\mathrm{Hg}}\cdot g\cdot h\]
A higanyszál tetejéhez érve a nyomás pont a bezárt levegő \(p_{\mathrm{b}}\) belső nyomása. Tehát a belső nyomás így számítható:
\[p_{\mathrm{b}}=p_{\mathrm{k}}-\varrho_{\mathrm{Hg}}\cdot g\cdot h_2\]
Vagyis ismernünk kellene a \(p_{\mathrm{k}}\) külső légnyomást is. Ezt az 1-es eset alapján ki tudjuk számítani, hiszen amikor nincs a higany felett levegő, akkor a légnyomás pont olyan magasságig nyomja fel a higanyt az üvegcsőben, hogy a higany hidrosztatikai nyomása azonos legyen a külső légnyomással:
\[p_{\mathrm{k}}=\varrho_{\mathrm{Hg}}\cdot g\cdot h_1\]
\[p_{\mathrm{k}}=13\ 600\ \mathrm{\frac{kg}{m^3}}\cdot 10\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\cdot 75\ \mathrm{cm}\]
Váltsuk át a magasság adatot SI-egységbe:
\[p_{\mathrm{k}}=13\ 600\ \mathrm{\frac{kg}{m^3}}\cdot 10\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\cdot 0,75\ \mathrm{m}\]
\[p_{\mathrm{k}}=102\ 000\ \mathrm{Pa}\]
Most már kiszámolhatjuk a 2-es esetben a benti nyomást:
\[p_{\mathrm{b}}=p_{\mathrm{k}}-\varrho_{\mathrm{Hg}}\cdot g\cdot h_2\]
Most csak \(h_2=50\ \mathrm{cm}\) magasra megy fel a higanyszál:
\[p_{\mathrm{b}}=102\ 000\ \mathrm{Pa}-13\ 600\ \mathrm{\frac{kg}{m^3}}\cdot 10\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\cdot 0,5\ \mathrm{m}\]
\[p_{\mathrm{b}}=34\ 000\ \mathrm{Pa}\]
