a)  Milyen hibá(ka)t lehet felfedezni az ábrán? Leszámítva azokat az örök dilemmákat, mint hogy a hidrogénatom magja, a proton, nincs megjelenítve az ábrán (gondolhatnánk, hogy azért, mert nagyon kicsi, viszont a körpályán keringő elektron mégis ábrázolva van kis kék golyóként), vagy hogy a pályasugarak nem méretarányosak.

Az olyan legerjesztődések, ahol a kisebb energiájú elektronállapot az \(n=1\) főkvantumszámú pálya (alapállapotra történő relaxáció), azok kisugárzott fotonjai valójában mind a láthatatlan ultraibolya (UV) tartományban vannak, nem pedig a látható tartományban, szemben az ábrán látható vörös (red), zöld (green) és ibolya (violet) nyilakkal.

Az olyan átmeneteket, melyek alacsonyabbik energiájú pályája az \(n=1\) főkvantumszámú pálya (alapállapot), összefoglaló néven Lyman‑sorozatnak hívjuk. A Lyman‑sorozat minden spektrumvonala a láthatatlan UV tartományba esik, annak is a rövidebb hullámhosszú részébe.

Az olyan átmeneteket, ahol az alacsonyabbik energiájú pálya az \(n=2\) főkvantumszámú (1. gerjesztett állapot), Balmer‑sorozatnak hívjuk. A Balmer‑sorozat első 4 tagja a látható tartományba (VL, visible light) esik:

a Balmer sorozat többi vonala a közeli UV tartományban van.

Amikor az átmenet alacsonyabbik energiájú pályája kettőnél nagyobb \(n\) főkvantumszámú, olyankor az átmenet fotonjai mindig a (szintén láthatatlan) infravörös (IR) tartományban találhatók. Ezek újabb sorozatokat alkotban (Paschen-, Brackett-, Pfund-, Humphrey-sorozat).