A földfelszín közelében mindig azt tapasztaljuk, hogy az elejtett testek \(\displaystyle a \approx 10\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\) gyorsulással kezdenek el zuhanni. Ezt a gyorsulást hívjuk \(g\) nehézségi gyorsulásnak. Pontosabban szólva nemcsak elejtéskor ekkora a testek gyorsulása, hanem minden olyan esetben, amikor a testre csak a Föld fejt ki erőt (amit nehézségi erőnek hívunk) más nem, azaz nincsen például légellenállás (vagy az elhanyagolhatóan kicsi a nehézségi erőhöz képest). Ilyenkor, amikor csak a nehézségi erő hat egy testre, szabadesésről beszélünk, akkor is, ha a test felfelé vagy akár ferde irányban repül.
a) Mekkora nehézségi erővel hat a Föld a képen látható \(4\ \mathrm{t}\) tömegű sziklára?
\(F_{neh}=40\ 000\ \mathrm{N}\)
A nehézségi erő nagysága a tömeg és a nehézségi gyorsulás szorzata:
\[F_{neh}=m\cdot g\]
A szikla tömege:
\[m=4\ \mathrm{t}=4000\ \mathrm{kg}\]
A nehézségi gyorsulás:
\[g=10\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\]
Írjuk be az adatokat SI egységben a nehézségi erő képletébe:
\[F_{neh}=m\cdot g\]
\[F_{neh}=4000\cdot 10\]
\[F_{neh}=40\ 000\ \mathrm{N}\]