Az ábra szemlélteti a lényeget:
- Az elektromos mező az, ami hajtja, húzza, tolja a mozgatható, mozgóképes töltéseket (általában elektronokatt), ő fejt ki erőt rájuk, hogy a "közegellenállást" folyamatosan legyőzve haladjanak szépen előre. A elektromos mezőt a munkavégzőképesség szempontjából az \(U\) feszültséggel jellemezzük, tehát az elektromos mező ezen lényegét, hogy a mozgóképes töltéseknek energiát ad, hogy az áram eláltal szüntelenül folyjon, a töltések folyamatosan haladjanak, átpréselődjenek mindenen, a feszültség szimbolizálja.
- Aztán azt, hogy egy adott \(U\) feszültség mekkora \(I\) áramerősséget tud átpumpálni, átpréselni, áthajtani az áramkör bizonyos alkatrészén, azt az alkatrész \(R\) (ohmikus) ellenállása szabja meg, tehát az "ohm-érték" dönti el, hogy adott feszültség esetén mekkora áramerősséget (másodpercenként hány \(\mathrm{coulomb}\) töltést ) fog "átengedni magán" az alkatrész. Az ellenállást nevezhetjük "az áramkorlátozó hatás" mértékének. Minél nagyobb az áramkorlátozó hatás, annál kisebb áramot (áramerősséget) fog átengedni magán az áramköri alkatrész, ahogy ez az Ohm-törvényből is látszik, ahol az \(I\) áramerősség és az \(R\) ellenállás fordtottan arányosak:
\[I=\frac{U}{R}\]
\[U=I\cdot R\]