"Nekem az volt a nagyon nagy szerencsém, bizonyos értelemben, hogy egyrészt rettenetesen szerettek a szüleim. És ez egy olyan erős érzelmi páncélt növesztett rám, ami később alkalmassá tett arra, hogy ne féljek új dolgokba belekezdeni. Mert soha nem azt kérdeztem magamtól, hogy "Ohh jaj-jaj-jaj, mi lesz, ha nem sikerül valami?". Hanem mindig arra gondoltam: "ha nem sikerül... van, aki szeret, otthon majd megsimogatnak és azt mondják, hogy figyelj, ez most nem jött össze, tanulj mást, keress mást". De soha nem volt olyan, hogy azért nem vágtam bele valamibe, mert féltem volna valamitől. Ez a fajta óriási szeretet, ami engem magabiztossá tett érzelmileg, ez, ez a mai napig elkísér, és pont ugyanezt szeretném megadni a gyerekeimnek is, a lányaimnak."
Geszti Péter