Az autók gumiabroncsát első blikkre úgy képzelhetjük, hogy valami rugalmas gumiból van, ezért felfújáskor biztos kitágul (egyébként már az sem igaz, hogy lágy gumiból van, hiszen az nagyon gyorsan kopna). Azonban az abroncs térfogata nemigen tud változni, mert a falába erősítő-merevítő célból vászon- és acélszálak vannak beledolgozva:
Ezért az abroncs térfogata közelítőleg állandó (a fújáskor inkább csak az alakja változik, az is csak kicsit). Így aztán az abroncsba fújt levegőre közelítőleg igaz Gay-Lussac II. törvénye. Így ha a téli hidegben szabályos nyomásra fújjuk fel a kereket, akkor nyáron a már melegebb bezárt levegő nyomása jelentősen nagyobb lesz az előírtnál. És persze ha nyáron fújjuk a kívánt nyomásra, akkor meg télen lesz kisebb a nyomás a kelleténél. Márpedig a helyes nyomás fontos, ugyanis mind kisebb, mind nagyobb nyomás esetén az abroncs kevésbé fekszik az útra:
így aztán kevésbé tapad, ami miatt hosszabb úton tudunk csak lelassulni, megállni, ami balesetveszélyes. További probléma hogy nem jó fekvés egyenetlenül koptatja a gumit, aminek eredményeképp a gumi élettartama lerövidül, környzetszennyező.