Az 1890. körüli néhány évben az USA-ban egy furcsa "csata" zajlott. Akkoriban kezdtek elterjedni az olyan elektromos berendezések, melyek táplálásához a galvánelemek már kevésnek bizonyultak, így szükségessé vált az elektromosáram-szolgáltatás. A kor nagy feltaláló-üzletembere, Edison egyenárammal (DC - direct current) kapcsolatos szabadalmakkal rendelkezett, Míg Westinghouse, többek között a neki dolgozó Tesla révén, váltakozó áramú (AC - alternating current) szabadalmakkal, ezért Edison egyenáramú villamoshálózat építésébe fogott, Westinghouse pedig váltóáramúba. Edison gátlástalanul ténykedett azon, hogy a rivális váltakozó áramot veszélyesnek állítsa be, az embereket ugyanis kevésbé az eszük (racionalitás), sokkal inkább az érzelmeik (emóciók, irracionalitás) irányítják, azon belül is a negatív érzelmek (mint amilyen a félelem) a jóval erősebbek. Edison vásárolt egy Westinghouse-féle AC-generátort, mellyel nyilvános bemutatókat tartott, ahol a színpadon különféle állatokra kapcsolta rá az \(1000\ \mathrm{V}\) váltófeszültséget, aminek hatására azok görcsbe rándultak és elpusztultak. Bár az egyenáram és a váltakozó áram hatásai az emberi szervezetre nem teljesen azonosak (mindkét áramfajtával történő áramütésnek vannak előnyei és hártányai is), azonban az kétségtelen tény, hogy ezeken a bemutatókon az állatok szenvedését és pusztulását nem az okozta, hogy váltóáram volt; ugyanakkora egyenfeszültség hatására ugyanúgy elpusztultak volna. Vagyis Edison egy valós tényt hamis színben tüntetett fel. 1903-ban egy Topsy nevű elefántot is megölt \(6600\ \mathrm{V}\)-os feszültséget rákapcsolva. Erről videófelvétel is készült, hiszen Edison a filmipart is maga alá akarta gyűrni (az ő keleti-parti dominanciája miatt jöttek létre a nyugati-parti filmstúdiók Hollywood-ban).
Állítson emléket ez a megrázó felvétel a gátlástalan pénzéhség szörnyű következményeinek:
Edison nem elégedett meg ennyivel: amikor az amerikai büntetés-végrehajtás az akasztás helyett valami kíméletesebb kivégzési módra hirdetett pályázatot, Edison erre a lehetőségre is lecsapott, és egy Westinghouse-féle váltóáramú generátorral megépítette a világ első villamosszékét, amihez kitalálta a "vesztinghauszolják" igét, mint az áramütéses kivégzés szinonimáját. Természetesen a saját egyenáramú generátorával is ugyanolyan jól ki lehetett volna végezni bárkit.
De a műszaki világban a marketing önmagában kevés. A villamosenergia szállításakor a távvezeték drótban fejlődő
\[P=I^2\cdot R\]
Joule-hő jelentős veszteséget okoz, mely a távvezetékdrótban folyó áram négyzetével arányos. Vagyis a veszteség úgy csökkenthető, ha a távvezeték áramát csökkentjük; ehhez pedig a feszültséget kell növelni, hiszen az áram teljesítménye:
\[P=U\cdot I\]
Az 1885-ben három magyar mérnök (Déry, Bláthy és Zipernowsky) által bemutatott transzformátorokkal könnyedén megvalósítható az áram efféle átalakítása, még ipari méretekben is, de akkoriban az egyenáram transzformálására nem volt érdemi lehetőség, így a háborút végül (Edison minden erőfeszítése ellenére) a váltóáram nyerte meg. A csatát végleg eldöntő pillanat az volt, amikor a Niagara-vízesésre épített \(37\ \mathrm{MW}\) teljesítményű vízerőmű energiáját váltóáramú, \(11\ 000\ \mathrm{V}\) feszültségre feltranszformált távvezetékkel ellátta a \(36\ \mathrm{km}\)-re lévő Buffalo nevű várost, amire egyenáramú távvezetékkel nem lett volna lehetőség. (Ma már a félvezető alapú inverterek képesek transzformálni az egyenáramot is, minden paraméter tekintetében, így lesz például a napelemek által termelt egyenfeszültségből a hálózatba táplálható \(230\ \mathrm{V}\)-os váltófeszültség.)
A különleges háborúból 2017-ben hollywoodi játékfilm is készült. A későbbi AC/DC heavy metal együttes miatt a pokultúrában tovább él a történet:
