Az entrópia szót a német fizikus, Clausius alkotta meg görög szavakból:
| ἐν (ejtsd: en) | + | τροπή (ejtsd: tropé) | = | die Entropie (entrópia) |
| -bele (→belső, tartalom) | + | változás, átalakulás | = | "változástartalom" "átalakulástartalom" |
Saját elmondása szerint Clausius ezzel a névválasztással arra törekedett, hogy a keletkező szó minél jobban hasonlítson az energia szóra, mivel fogalmilag egymáshoz közel álló mennyiségekről van szó, hiszen mindkettő extenzív (bár az energiával ellentétben az entrópiára nem vonatkozik megmaradási törvény):
Clausius a "változástartalom" kifejezést nem úgy érti, mint az adott rendszerben rejlő lehetőségeket a jövőbeli változásokra, azaz mint valamiféle változáspotenciál, ahogyan az energiát szokás munkavégző-képességnek, "változtatóképességnek" nevezni. Pont ellenkezőleg; a rendszer változásaira, átalakulásaira "visszatekintő" értelemben gondol. A nevezetes 1867-es előadásában így fogalmazza meg, hogy mit értsünk entrópia alatt:
Tehát az entrópiát magyarra fordítani a tömör "változástartalom" helyett kifejezőbb lenne "a már lezajlott változások mértéke"-ként, vagy "a már lezajlott átalakulások mértéke"-ként. Minél nagyobb a rendszer entrópiája, annál inkább előrehaladtak, lezajlottak benne a lehetséges spontán átalakulások. Amennyiben egy test változástartalma (entrópiája) eléri maximumát, úgy a test - valamely külső hatás közbejötte nélkül - további változásra már képtelenné válik. Azonban az entrópianövekedés "kényszere" nem univerzális természettörvény, hanem csupán a zárt rendszerekre érvényes, és az entrópia későbbi statisztikus értelmezése még ezt is némiképp árnyalja.
Az entrópia jeléül egyesek szerint Calusius azért az $S$ szimbólumot választotta, mert szerinte Sadi Carnot volt a hőelmélet legfontosabb alakja.