Az ekliptika az a sík, melyben a Föld kering a Nap körü. A többi bolygó nagyjából - néhány fokos eltérésen belül - szintén ebben a síkban kering a Nap körül. Vagyis a Nap és a többi bolygó egész évben nagyjából az ekliptika síkjában lévő valamelyik irányban látszik, tehát nagyjából az ilyen irányokban található - nagyon távoli - állócsillagok "előtt" mozognak. Emiatt az égboltnak ez a "sávja" különösen fontos.
Emiatt a napfelkelték során a Nap is mindig az ekliptika síkjában van. Az ekliptika síkja az állócsillagok "éggömbjét" egy körív mentén metszi. Tehát napfelkeltekor a Nap nem akármelyik csillagok "közé" bukkan fel, hanem mindig az ekliptika által meghatározott irányba eső állócsillagok "elé" bukkan fel.
Mivel a Nap hője nélkül a Föld "csonttá fagyna", azaz az Nap sugárzása szó szerint életet adó, ezért a természeti népek minden este reménykedve várták, hogy a Nap reggel "felkeljen", emiatt figyelték is, hogy hol (mely csillagok közelében) kel fel. A szabad szemmel látható több ezer csillag özönében a tájékozódást segítik a csillagképek (alakzatok), melyekből hivatalosan összesen 88 van, melyekből az északi félgömbön 48 látható.
Mivel a Nap és a többi bolygó mindig nagyjából az ekliptika irányába látszódnak, ezért az ekliptika síkja környezetébe eső csillagképek különösen fontosak, hiszen ezen csillaglépekben kel fel és nyugszik le a Nap, valamint itt "halad" minden bolygó. Az éggömbnek az ekliptika síkjától \(\pm \approx 9^\circ\) szögben eső "sávját" Állatövnek hívjuk, vagyis ennek a "csíknak a magassága" \(\approx 18^\circ \). Ezt már az ősidőkben 12 részre osztották fel, vagyis \(30^\circ \) "széles" tartományokra, mindegyikben egy-egy csillagkép található: Bak, Vízöntő, Halak, Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas.
Ugyanezen állatövi csillagképek latin nevekkel:
A horoszkópban is nagy jelentőséggel bíró állatövi csillagképek külön, az asztrológiai (csillagjóslás) jelükkel:
Az éggömbön az ekliptika (a kép közepén futó szaggatott ív) mentén találhatók az állatövi csillagképek:
A Föld forgástengelye nem állandó irányú, hanem \(\approx 25\ 800\ \mathrm{év}\) periódusidővel körbeforog (ezt hívjuk precessziónak). A forgástengely meghosszabbítása csak jelenleg mutat elég pontosan a Sarkcsillag (Polaris) irányába, de folyamatosan változik, hogy az éggömbön "merre van észak". Ennek következtében \(\displaystyle \frac{25\ 800}{12}=2150\) évenként az állatövi csilagképek eggyel etolódnak nyugati irányba. Mivel az ókori görög csillagászat fénykora nagyjából ennyi idővel ezelőtt volt, ezért mára egy teljes csillagképnyi az eltolódás, például a ma élő, Kos jegyében született emberek születésnapján a Nap nem a Kos csillagképben, hanem a Halakban kelt fel.
A zodiákus szó görög eredetű: ζῳδιακός κύκλος (zódiákosz küklosz) jelentése "állatövi kör", amiben a κύκλος jelentése "kör", míg a ζῳδιακός ("állatövi") melléknév a ζῴδιον (zódion) szóból származtatható, amelynek jelentése: "apró állat, élőlényt ábrázoló kis figura" $\Leftarrow $ ζῷον (zóon): "élőlény, állat".