Ha az északi féltekén egy éjszaka hosszabb időn át figyeljük az égboltot, akkor azt tapasztaljuk, hogy a csillagok lassan körbejárnak. Mivel ezt a látszólagos mozgást a Föld tengely körüli forgása okozza, ezért ennek periódusideje egy nap, szóval nekünk 6 hosszú órán keresztül kell figyelnünk, hogy a csillagok a körpályájuk negyedét befussák az égbolton. A csillagok körpályáinak középpontja közös. Ehhez az irányához nagyon közel esik egy fényes csillag, a Sarkcsillag (más néven Polaris, ami egy 431 fényévre található hármas csillagrendszernek a legfényesebb, 6 naptömegű tagja). Tehát a Polaris állandóan szinte tökéletesen ugyanabba az irányba látszik az égbolton, és látszólag minden körülötte kering. Gyorsított felvételen ez így néz ki:
Megfigyelhetjük, hogy ezeken az északi féltekén készült felvételeken a csillagok látszólagos körmozgása az óramutató járásával ellentétesen zajlik az égi pólus körül (egyébként az ilyen körüljárási irányt nevezzük pozitív keringési iránynak). Ennek oka, hogy a földfelszíni pontok a Föld forgása miatt mindig kelet felé haladnak, ezért az Északi-sark fölött lévő megfigyelő a földfelszín kelet felé zajló mozgását az óramutató járásával ellentétesnek látja, ezért a földflszínről is ilyen körüljárási irányúnak látjuk a csillagok keringését a Sarkcsillag körül.
A déli féltekén természetesen egy másik csillag körül kering a többi csillag. A "déli sarkcsillag" neve Polaris Australis (Sigma Octantis), amely azonban egy halvány csillag (az ókori 6 osztályú fényesség besorolás szerint 5-ös), így szabad szemmel alig látható. A déli féltekén a Polaris Australis körül a csillagok az északival ellentétes (negatív) forgásirányban keringenek, hiszen a Déli-sark fölötti megfigyelő a földfelszín pontjainak kelet felé történő mozgását az óramutató járásával megegyezőnek látja.
A Fölf forgástengelye azonban nagyon lassan, kb. \(25\ 800\ \mathrm{év}\) periódusidővel "körbefordul" (precesszál), ezért az, hogy a forgástengelyünk épp melyik csillag felé mutat, ez folyamatosan változik. Most nagyjából a Sarkcsillag felé áll.
A precesszió periódusidejének fele, vagyis úgy 13 ezer év múlva már nem a Sarkcsillag felé fog mutatni a Föld forgástengelye, hanem a tőle igencsak eltérő irányban található Vega nevű csillag felé: