A Nap látszólagos útját az égbolton már áttekintettük, de csak a számunkra fontos magyarországi nézőpontból. De mit tapasztalnak a Föld más pontjain élők? Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején a Nap olyan magas szögben delel, amennyi a hely földrajti szélességet 90 fokra egészíti ki. Az év során ehhez képest legfeljebb \(23,5^\circ\)-kal magasabban illetve alacsonyabban delel a Nap.
Az Egyenlítőn lévő megfigyelő
Az Egyenlítőn az év minden napján napéjegyenlőség van, azaz a nappal és az éjszaka egyaránt 12 óra hosszú (ez a Föld többi pontján csak március 21-én és szeptember 22-én valósul meg, illetve a sarkokon sosincs ilyen). De a Nap az Egyenlítőn is csak március 21-én és szeptember 22-én kel pontosan keleti irányban, és nyugszik pontosan nyugati irányban, és csak ezeken a napokon delel a Nap a zenitben (azaz pontosan függőlegesen felettünk), más napokon sosem jut el pont fölénk. Tavasztól nyárig egyre alacsonyabb magasságig emelkedik, aztán nyártól az őszi napéjegyenlőségig egyre magasabban delel. Tavasztól őszig a Nap nem tőlünk délre, hanem tőlönk északra lévő területek felett "halad". Ősztől tavaszig pedig tőlünk délre lévő területek felett jár.
A forró éghajlati övezeti megfigyelő
Ez a Baktérítő és a Ráktérítő közötti sávot jelenti. Az itteni megfigyelő az Egyenlítőn és a Ráktértőn lévő megfigyelő(lásd alább) "közöttinek" látja a Nap járását.
A Ráktérítőn lévő megfigyelő
A Ráktérítőtől északra valamint a Baktérítőtől délre sosem tapasztalható jelenség, hogy a Nap a zenitben delel. Ez az Egyenlítőn csak a tavaszi- és az őszi napéjegyenlőség idején valósul meg. De egész évben mindig van egy szélességi kör, ahol ez épp megtörténik. Március 21-edikétől június 21-edikéig a zenitben delelés az Egyenlítőtől haladva egyre északabbra lévő szélességi körökön jön létre, míg június 21-én elér a Ráktérítőig (északi szélesség \(23,5^\circ\))..Ezután az őszi napéjegyenlőségig "visszavándorol" az Egyenlítőhöz. Az őszi napéjegyenlőségkor (szeptember 21.) megint az Egyenlítőn dele a zenitben a Nap, innentől pedig a különleges jelenség egyre délebbre vándorol, míg a téli napforduló (december 21.) idejére eléri a Baktérítőt, ahonnan a tavaszi napéjegyenlőségig "visszavándorol" az Egyenlítőre.
A Ráktérítőn tehát csak tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején azonos hosszú a nappal és éjszaka, és csak ezeken a napokon kel pontosan keleten, nyugszik pontosan nyugaton a Nap. Tavasztól őszig a nappalok mindig hosszabbak az éjszakáknál, ősztől tavaszig pedig az éjszakák hosszabbak a nappaloknál. A nyári napfordulókor a Nap a fejönk fölött delel.
Egy mérsékelt övön lévő megfigyelő
Legyen egy tipikus mérsékelt övi megfigyelőn, mondjuk az 40. északi szélességi körön (ilyen például Madrid; Magyarország kb. a 46, és 49. szélességi körök között található)! Itt a tavaszi és őszi napéjegynlőség idején \(90^\circ -40^\circ =50^\circ\) magasan delel. Nyáron a Napfelkelték kelettől kissé északabbra történnek, ahogy a napnyugták is nyugattól kissé északabbra. Télen pedig délkelet felé tolódik a napfelkelte, a napnyugta pedig délnyugat felé.
Az Északi sarkkörön lévő megfigyelő
Az északi féltekén télen mindig alacsonyabban jár a Nap, és itt már annyira "lealacsonyodik", hogy a téli napfordulókor fel sem kel. De ilyen csak egyszer van egy évben. Az északi féltekén észak felé haladva (egyre nagyob szélességi körökre) a napkelte és napnyugra iránya nyáron egyre inkább észak fel tolódik. Az Északi-sarkkörhöz érve ez odái fajul, hogy a nyári napfordulókor a Nap ahogy lenyugodna pont északi irányban, már kel is fel, vagyis évente egyszer nem megy le.
Az Északi-sarkkörön túli megfigyelő
Az alábbi videó az északi szélesség 78. fokán, vagyis a Északi-sarkkör és az Északi-sark között készült:
Az Északi-sarkon lévő megfigyelő
Az Északi sarkkörtől még északabbra haladva tovább "fokozódik a helyzet": a Nap egyre inkább nem nyugszik le nyáron, és egyre inkább nem kel fel télen. Ezért egyre hosszabb az az időtartam, amikor napokon, heteken vagy akár hónapokon át nappal van, illetve éjszaka, de a két időszak között továbbra is marad két olyan része az évnek, amikor 24 óránként van nappal is és éjszaka is. Persze a hosszú állandó nappal kapcsán nem szabad verőfényes nyári nappalra gondolni, hiszen a Nap még délben is viszonylag alanyonyan jár. Az Északi sarkot elérve a szélsőség teljessé válik: a tavaszi napéjegyensőségtől kezdve fél éven át nem megy le a Nap, majd az őszitől a tavasziig fél éven át nem kel fel. Ez úgy zajlik, hogy tavasszal felkel a Nap, és egyre magasabban "köröz" egészen a nyári napfordulóig, amikor \(23,5˘\circ\) magasan megy körbe. Innentől az őszi napéjegyenlőségig egyre alacsonyabb köröket ír le, míg szeptember 21-én lenyugszik, és fél éven át nem látható. A hosszú nappal során a napfény éltető ereje miatt az élővilág kivirul, táplálékbőség van, míg a hosszú éjszaka alatt a vidék átmenetileg szinte élettelenné válik.
A Sarki csér nevű madár évente \(40\ 000\ \mathrm{km}\)-t vándorol, hogy télen a Déli-sark környékén, nyáron pedig az Északi-sark környékén használja ki az állandó nappal nyújtotta táplálékbőséget.
