A középső fahasáb kihúzásának rövid ideje alatt a mozgó fahasáb a felette lévő toronyrészra vízszintes súrlódási erőt fejt ki, méghozzá jó nagyot, hiszen a felette lévő toronyrész a teljes súlyábal ránehezedik. Ezért a súrlódási erő a felső toronyrészre jelentős gyorsulást okoz. De ha ez a gyorsulás cupán rövid időn keresztül hat, akkor a gyorsulás csak nagyon kis sebességváltozást okoz. Ugyanis a gyorsulás
\[a=\frac{\Delta v}{\Delta t}\]
definíciójából a sebességváltozást kirendezve:
\[\Delta v=a\cdot \Delta t\]
Hiába jókora az \(a\) gyorsulás, ha egy nagyon pici \(\Delta t\) idővel szorozzuk, akkr az eredmény kis sebességváltozás lesz csak. A felső toronyrész tehát a kihúzás során szert tesz egy pici vízszintes sebességre, de nem tud sokáig vízszintesen haladni ezzel, mert függőlegesen a nehézségi erő gyorsan lerántja "egy szinttel lejjebb". Oda megérkezve pedig a súrlódási erő könnyen, gyorsan lenullázza az imént szerzett kicsinyke vízszintes sebességét. Így aztán vízszintes irányban alig lesz arrébb, mint eredetileg volt, ezért még nem fog ledőlni a torony.