EKG
Az EKG (elektrokardiogram) a szívizom működése során keletkező elektromos feszültségeket méri a mellkas (és a test egyéb) pontjaira rögzített elektromos elvezetésekkel, melyek jó elektromos vezetőképességű fémből vannak (régebben ezek kis fémharangok voltak, melyek tetején kis gumiballonból lehetett kinyomni a levegőt, így a belső vákuum miatt a külső légnyomás rányomta a fémharangot a bőrre, ma inkább egyszer használatos, öntapadós "ragacsokat" használnak). A 10-12 tappancsos változatok a legelterjedtebbek, de kutatásokhoz akár 100 elvezetéses változat is létezik.
A feszültségingadozások keletkezésének mechanizmusa bonyolult.
Pacemaker
Az agy nem közvetlenül vezérli az egyes szívizomkötegeket, hanem a szív felső részén található szinuszcsomónak küld jeleket, és az ingerkeltő központként irányíítja (további, hierarchikus szinteken keresztül) a szívizom különféle kötegeit. Ha az ingerképzés nem megfelelő, akkor egy elektromos készülékkel helyettesítik, ez a pacemaker. 1958 óta léteznek a testbe beépített változatok is.
EEG
Az elektroenkefalográf (az en-kefalosz görög szó, jelentése, "ami a fejben van", "agy") az agyműködés során elektromos keletkező potenciálkülönbségeket méri, az elektródák száma 31, 63 vagy 123.
A szcientológusok E-méter készüléke