Szabad szemmel különböző fajta objektumok láthatók a tiszta éjszakai égbolton:
- csillagok (leginkább a Tejútrendszer hozzánk közelebbi részéből)
- néhány, a Tejűtrendszeren kívüli csillagcsoportosulás pici foltként (az Androméda-galaxis, az M33 galaxis vagy a 47 Tucanae gömbhalmaz)
- a Tejútrendszer nagyon sok, de halvány csillaga (az égbolt egy részét betöltő, tejre emlékeztető fehér sávként)
- a Naprendszer bolygói közül öt: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter Szaturnusz (a többi bolygó csak távcsővel látható)
- a Holdunk
Ezen túl vannak objektumok, melyek szabad szemmel csak időszakosan láthatók:
- üstökösök (csak a Nap közelében haladva láthatók)
- hullócsillagok
- novák, szupernovák (a Tejútrendszerbeli vagy egy közeli extragalaxisbeli nagy tömegű csillagok, melyek az égbolton korábban nem látszottak, de pár héten, hónapon át a kifényesedésük miatt láthatóvá válnak)
- a Föld körül keringő műholdak, űrállomások
- repülőgépek
Az egyik első ismert csillagkatalógust Hipparkhosz készítette i. e. 129-ben, ami 850 égi objektumot tartalmazott. 300 évvel később a Ptolemaiosz-félében már 1022 égitest szerepelt. Ez a szám lényegesen nem növekedhetett kb. 1500 éven át, míg Gaillei 1609-ben az ég felé nem fordította saját készítésű (mások által pár évvel korábban feltalált) távcsövét. A manapság általánosan elfogadott Yale Bright Star Cathalogue 9096 szabad szemmel látható csillagot tart nyilván (figyelembe véve a "sasszeműeket"). Ezek közül a tőlünk legtávolabbi a 16 300 fényévre lévő V762 Cas (HD 7389, HIP 5926) csillag a Cassiopeia csillagképben. Ehhez képest a galaxisunk, a Tejútrendszer nagyságrendileg 100 000 fényév sugarú korong, tehát szabad szemmel csak a galaxisunk csillagaiból csak a hozzánk közel találhatóakat látjuk.
A tőlünk milliárd fényévekre található csillagok egyedileg még szupertávcsövekkel sem láthatók (csak nagy szerencsével, gravitációs lencsehatás eredményeként), mert ilyen távolságból érkezve a fény intenzitása rettentően legyengül.