A kép a csillagaszat.hu oldalról való, Kuli Zoltán készítette Piszkéstetői Obszervatórium főépületéből 2022.04.14-én.
Egyrészt megfigyelhetjük rajta, hogy a Nap alsó részének fénysugarai, amik vastagabb légrétegen haladtak át, míg a kamerába jutottak, a Rayleigh-szórás miatt vörösebbek lesznek (mert a hosszabb légrétegen áthaladva több kék szóródik ki a kezdeti fehér, kevert frekvenciájú nyalábból).
A másik, még érdekesebb jelenség, hogy a különböző frekvenciákra a levegő törésmutatója eltérő (ez a diszperzió), konkrétan a nagyobb frekvenciákra (kisebb hullámhosszokra) nagyobb, így a kék színű fény törik meg a legnagyobb mértékben, annál kevésbé a zöld, még kevésbé a sárga és legkevésbé a vörös. Emiatt a nagy frekvenciájú sugarak jobban megtörne, így a szemünkbe érve "feljebbről érkezőnek" érzékeljük őket, mint a vöröseket. Kék színből egyébként viszonylag kevés érkezik a napsugárzással, ezért mindezt a zöld és vörös fénnyel mutatja az alábbi ábra:
Persze a valóságban a légkör nem egyetlen réteget jelent a Föld körül, hanem felfelé haladva folyamatosan csökken a sűrűsége, így a törésmutatója is, ezért a valóságban nem ilyen "szögletesen" törik meg a fény, hanem ívesen.
Ez a diszperziós jelenség azt eredményezi, hogy kissé eltolódva függőleges irányban, sok "napkorong" kép keletkezik. A kék lesz legfelül (de abból kevés fény jön, így annak nincs látványos hatása), alatta a zöld, és legalul a vörös. Az egymáshoz képest függőlegesen eltolódott napkorongok miatt felül "ki fog lógni" a zöld, alul pedig a vörös:
A légköri áramlások és hőmérsékletkülönbségek miatt a nyalábok ezen túl is rendszertelenül elhajlanak, így bármilyen szabályos is a Nap alakja, a szép napkorong helyett elmosódott "pacaszerű" lesz a kép. És a felhőkről még nem is beszéltünk...