2021-2022 folyamán rövid idő alatt többszörösére ugrottak az energiaárak Európában. Giorgio Parisi olasz fizikus (a 2021. évi fizikai Nobel-díj egyik nyertese) energiatakarékosságból azt javasolta honfitársainak, hogy tésztafőzéskor nem kell végig lobognia a víznek; amikor a víz felforrt, és beleöntötték a száraztésztát, utána a hőforrást már el is zárhatják, ha a lábasra ráteszik a fedőt. A La Cuccina Italia lap szerint ezzel a módszerrel a tésztafőzés energiaszükséglete (és így az energiaköltségünk is) 47%-kal csökkenthető.
Ezen aztán Itália-szerte sokan felháborodtak, hiszen a tésztafőzésre, mint a család éltetését, táplálását szolgáló szent aktusra, a generációk folytonosságát biztosító családi hagyományra tekintenek, hiszen a legtöbb ember elmondhatja magáról:
- Anyám (nagyanyám) tanította nekem, hogy így KELL kifőzni a tésztát: fedő nélkül, lobogó vízben!
Dario Bressanin kémikus is támogatta tudós kollégája állítását. Szerinte:
- Ebben semmi újdonság nincs, hiszen nem attól fő meg a tészta, hogy bugyog a víz, hanem attól, hogy a hőt átadja a tésztának. Más kérdés, hogy mostanra már hozzászoktunk, hogy mindent fedő nélkül főzünk meg.
(Eközben Putyin a háttérben elmosolyodott: - Hát, majd leszoktok róla, digókáim...)
Ilyen a szeláví, az ember ragaszkodik a megszokásaihoz, hiszen egy önmagát racionálisnak beállítani próbáló, de valójában irracionális lény. Csak ki kell próbálni a fedős módszert, és kiderül, hogy tényleg megfő így is a tészta. De ehhez át kell törni a lelki gátat, ami nagyon nem könnyű.