Tanulj, tinó, ökör lesz belőled! A régi magyar szólás alapvetően egy vicc: ha sokat tanusz, böszme leszel.
A szólás eredetének megértéséhez szükség van az elfeledett fogalmak tisztázására:
- borjú: "növendék" (2-3 évesnél fiatalabb) szarvasmarha, lehet hím és nőstény is
- tinó: ivartalanított hím borjú
- ökör: felnőtt, ivartalanított hím szarvasmarha, melyet betanítottak és rendszeresen befogtak ház körüli munkákra (ökrösszekér húzása, szántás, különféle gépek hajtása, mint pl. a malom őrlőköve stb)
- bika: felnőtt, nem ivartalanított hím szarvasmarha (csak a tehenek bepároztatára tartották; ivartalanítás híján a hormonok miatt vadabb, kezelhetetlenebb)
- tehén: kifejlett nőstény szarvasmarha, melyet tejtermelésre és utódbiztosításra tartottak
A hímnemű borjúk legtöbbjét (kivéve a bikaságra kiválasztottat) fiatalon ivartalanították, majd:
- vagy még borjú korukban levágták, ilyenkor ugyanis puhább a húsuk, mint a kifejlett marháké
- vagy felnőve levágták a (marha)húsukért, bőrükért
- vagy amelyik betanításra alkalmasnak tűnt, azt ház körüli munkákra tanították és fogták be (ökör)
Vagyis a "taníthatóbb" (értelmesebb, engedelmesebb, kezelhetőbb) tinók váltak ökrökké, a többit levágták.
Egy nőstény szarvasmarha életpályája pedig az volt, hogy fejőstehénné vált, időnként bepároztatták "a falu bikájával" (mert ilyet nem minden gazda tartott fenn a ritkán adódó reprodukciós feladatra, inkább az egész falu közösen), a megszületett borjúját elválasztották tőle, aki a számára termelődő tejnek csak kisebb részét kapta meg, a tej nagyobb része az embereké lett. Mivel minden nap kétszer teljesen kifejték az anyatehén tejét, ezzel több tej termelésére késztették a szervezetét, így a laktációs időszakban rengeteg tejet adott gazdáinak. A tejhozam csökkenésével aztán újrakezdődött a ciklus a pároztatással.