A gyakorlatban az elektromos áram a legtöbbször fémes vezetőkben folyik, ahol negatívv töltésű elektronok rendezett mozgása jelenti az áramot. Ezért érthető, ha az elektronok áramlási irányát áramiránynak vesszük. (A félvezetőkben elektronhiányt jelentő "lyukak" vándorlása is jelenthet áramot, amik pozitív mozgó töltésnek foghatók fel. A folyadékokban és gázokban pedig lehetnek mind pozitív mind negatív töltésű ionok, amik mozgása adja az elektromos áramot.)
Azonban az emberi gondolkodás mindig törekszik az egyszerűségre, ennek jegyében pedig az is érthető, ha áramirány alatt (az "egyszerűbb előjelű") pozitív töltések haladási irányát értjük. Ezen két szempont közül egyik sem elsöprő erejű a másikhoz képest, emiatt kétféle áramirány létezik.
A technikai áramirány
A technikai áramirány a pozitív töltések haladási iránya (pedig a fémekben nincsenek rendezetten mozgó pozitív töltések). A technikai áramirány az áramforráson kívül az áramforrás pozitív kivezetésétől a fogyasztókon át az áramforrás negatív kivezetése felé mutat. Ahogyan az áramforrás pozitív kivezetése (képzeletben) "kipumpálja" magából a pozitív töltéseket, és azok haladnad a számukra vonzást jelentő negatív kivezetés (pólus) felé. A technikai áramirány olyan irányú, amilyen irányba mutat az áramforrás által az áramforráson kívül létrehozott elektromos mező elektromos térerősségvektorának a vezetékkel párhuzamos $E_{\parallel}$ összetevője.
A fizikai áramirány
A fizikai áramirány a negatív töltésű elektronok haladási iránya. A fizikai áramirány az áramforráson kívül az áramforrás negatív kivezetésétől a fogyasztókon át az áramforrás pozitív kivezetése felé mutat. Ahogyan az áramforrás negatív kivezetése "kipumpálja" magából egy elektronokat, és azok haladnad a számukra vonzást jelentő pozitív kivezetés (pólus) felé. A fizikai áramirány ellentétes irányú az áramforrás által az áramforráson kívül létrehozott elektromos mező elektromos térerősségvektorának a vezetékkel párhuzamos $E_{\parallel}$ összetevőjével.
