Ha meg akarjuk vizsgálni műszerrel egy autó teljesítményparamétereit, fogyasztását (akár robbanómotoros, akár elektromos az autó), vagy ha egy robbanómotoros autó kipufogógázának valós (munkavégzés közbeni) összetételét, akkor a motornak a vizsgálat közben pont annyi munkát kell végeznie, mint a vizsgálandó üzemállapotban. Tehát a tesztpadon nem elég, ha álló helyzetben (üresben) benyomjuk a gázpedált, és felpörög a motor, mert ekkor csak a motor alkatrészeit kell felgyorsítania. Ezzel szemben az autó elindulásakor a motornak komoly munkát kell végeznie amiatt is, hogy az autó tömegét felgyorsítsa, annak mozgási energiát adjon. Nagy sebességű haladáskor pedig a jelentős légellenállás negatív munkavégzése folyamatosan csökkenti az autó mozgási energiáját, így a sebesség megtartásához folyamatosan pótolni kell ezt az elvett energiát. Tehát a motornak folyamatosan pozitív munkát kell végeznie, amihez
$$W=F\cdot s_{\parallel }$$
alapján biztosítania kell a kerekeknél egy jókora tapadási erőt (pontosabban az út és a kerék között egy erő-ellenerő párt). Az autóra ható tapadási erő akkor tud pozitív munkát végezni az autón, ha az autó eközben az erővel megegyező irányban mozdul el.
Egy befékezett kerekű, álló autóban hiába nyomjuk tövig a gázpedált, ilyenkor a motor munkavégzése csak kicsi lesz, mert egyrészt a saját mozgó aljatrészeit kell felgyorsítania (de ezek kicsi tömegűek, így ez nem nagy tétel), majd az esetükben ébredő súrlódási erők legyőzésére kell munkavégzést fordítania (de ez sem óriási tétel). Emiatt vagy azt kell tennünk, hogy a műszereket rá kell pakolni a vizsgálandó autóra, és műszerestül kell kimennünk az útra, előállítani a vizsgálandó üzemállapotokat (elindulás, nagy sebességű haladás). Vagy ha nem akarjuk mozgatni a drága műszereket (és időt is szeretnénk spórolni), akkor a motor munkavégzéséhez biztosítanunk kell, hogy legyen elmozdulás. Ezért szükséges ún. fékpadon vizsgálni az autót. A fékpad két, párhuzamos tengelyű, egymáshoz közeli hengerből áll (mármint hajtott kerekenként). Az autó a hajtott kerekeivel rááll a fékpadra, méghozzá a hengerek közé.
A hengerek fékezhetők, méghozzá szabályozható nagyságú, ismert forgatónyomatékkal (erre általában örvényáramú féket használnak). Így nemcsak a motor fordulatszámát lehet a valós működéssel azonos tartományba hozni, hanem a megfelelő elmozdulás teljesülése miatt a motor munkavégzését is.