Bár a tehetetlenségi erők nem tananyag, de azok a jelenségek, amiket leggyakrabban tehetetlenségi erőkkel szokás magyarázni (bár azok nélkül is, tehát inerciarendszerből is tökéletesen leírhatók), azok ismerete, értése követelmény. Ezekből szerepel itt néhány.
Gyümölcscentrifuga
A legismertebb alkalmazást, a mosógép centrifugáját a centrifugális erőt általánosságban áttekintő részben már megtárgyaltuk. Ehhez nagyon hasonló a gyümölcscentrifuga, hiszen itt is a folyadéktartalom elválasztása a cél. A folyamat első lépéseként a gyümölcscentrifuga forgóhengerének alsó része lereszeli a zöldséget, gyümölcsöt nagyon apró darabokra, hogy a sejtfalak által bezárt "lé" kiszabaduljon (ugyanis a sejtfalak annyira erősek, hogy önmagában a centrufugálás nem lenne képes a sejtfalon át "kitépni" a sejtekből a nedveségtartalmukat). Majd az apró, nedvedző darabkák a forgóhenger oldalához préselődve pörögnek. A forgóhenger oldalfala igen apró lyukakkal perforált fémlemez. Az apró lyukakon át a lé kijut, míg a "száraz" darabkék (a visszamaradó rost) bent marad, amit időnként ki kell üríteni.
Orvosi (hematológiai, vér-) centrifuga
Vérvétel után bizonyos vizsgálatokhoz külön kell választani a véralkotókat. Ehhez kiváló lehetőség a centrifuga, hiszen a centrifugális erő a részecske tömegével egyenesen arányos, így a nagyobb tömegű anyagokat "jobban préseli kifelé", a kisebb tömegűek pedig kénytelenek lesznek beljebb nyomulni. A centrifugában nagyjából $3500\ \mathrm{RPM}$‑mel ($\mathrm{RPM}$ = rotation per minute = percenkénti fordulatszám) megpörgetik a kémcsöveket, amikben emiatt a $g$ nehézségi gyorsulásnak nagyságrendileg az 1000-szerese préseli a véralkotókat kifelé. Tehát a centrifugában olyan gyorsan válnak szét az alkotórészek, mintha a kémcsövet elvinnénk egy 1000-szer nagyobb gravitációjú bolygóra.
Forgáskor a kémcső alja van kívül, ezért oda gyűlnek a legnagyobb tömegű alkotórészek, a sötétvörös vörösvértestek. Középen fognak elhelyezkedni egy vékonyabb rétegben a fehérvérsejtek, és legfelül a legkönnyebb rész, a sárgás vérplazma:
Urándúsító centrifuga
Centrifugákat sok más szeparációs eljárásban is használnak. Például az urándúsításhoz az egyik lehetőség, hogy nagyon nagy fordulatszámú (akár $200\ 000\ \mathrm{RPM}$ fordulatszámú) ún. ultracentrifugák, melyekbe az uránt $\mathrm{{UF}_6}$ urán-hexafluorid gáz formájéban juttatják. Azok a gázmolekulák, melyekben 238-as tömegszámú uránatom van, azok a centrifuga széléről kiszorítják a 235-ös uránatomokat tartalmazó molekulákat. De mivel a tömegkülönbség kicsi (alig több, mint $1\%$), ezért nem történik teljes szétválás, hanem csak a szélén kissé nagyobb lesz a nehezebb uránt tartalmazó molekulák aránya. A képen Ahmedizsenád, Irán egykori elnöke látogatja meg az ország saját urándúsító telepét.
Mézpergetés
A mézet is centrifugálással szedik ki a lépből:
A tej fölözése
A tejzsír elválasztását jelenti. A friss (kezeletlen, nem homogenizált) tejben apró zsírcseppecskék formájában van jelen a tejzsír, aminek sűrűsége kb. $0,94\ \mathrm{\displaystyle \frac{g}{\ cm^3}}$, míg a plazma (így hívják a tej többi részét, amiben úszkálnak a zsírcseppecskék) sűrűsége kb. $1,035\ \mathrm{\displaystyle \frac{g}{\ cm^3}}$. Régen egyszerűen állni hagyták a tejet, és a sűrűségkülönbség miatt a könnyebb zsírcsepek felúsztak a felszínre, ezután csak le kellet szedni a fölső részt, innen az elnevezés. Azonban a néhány mikrométeres zsírcseppek felfelé úszási sebesség igen lassú, csak nagyjából $0,4\ \mathrm{cm}$ óránként, ezért centrifugálással gyorsítják a szétválást. Az első kép a hagyományos, spontán fölöződés eredményét mutatja, a sárgásabb zsírtartalom a felső részen gyűlik össze.
A következő videón azt láthatjuk, mlyen volt évszázadokon át a kézi hajtású, de a nagy áttétel miatt magas fordulatszámú kézi tejszeparátor. A nehezebb plazma a forgó tartály szélén kivezetetett (bal oldali) csövön távozik, a könnyebb zsír pedig a közepéből kivezetett (jobb oldali) csövön.
Ez pedig egy mai, ipari, centrifugális tejszeparátor:
