Az ejtőernyősugrás során az ember egy kis időre a szabadság egy elég magas fokát élheti át. Luke Aikins 2016 nyarán 42 éves korára már túl volt kb. 18 ezer ejtőernyős ugráson, ezért számára már az ejtőernyősugrás kevés korlátja is soknak tűnt, így elhatározta, hogy egyszer végre ejtőernyő nélkül is kiugrik. A napsütötte Kaliforniában 7,6 km magasra vitte fel egy légcsavaros kisrepülőgép (míg a szokványos ugrási magasság 3‑4 km). A zuhanása első szakaszán (a magaslati, ritka légkörben) a lélegzéshez még oxigénpalackot kellett használnia, amit 4,5 km-es magasságban leadott az egyik ejtőernyős kísérőjének. Legnehezebb és legveszélyesebb feladata az volt, hogy a 4 daruval 61 méter magasban kifeszített 30 méter oldalhosszúságú, négyzet alakú vízszintes hálóba sikerüljön beleirányítania magát. Zuhanása elején a nagy magasság miatti ritkább légkörben még $\displaystyle 240\ \mathrm{\frac{km}{h}}$ sebességig gyorsult, míg a hálóba csapódáskor, a légkör legalsó, legsűrűbb részében már "csak" $\displaystyle 190\ \mathrm{\frac{km}{h}}$ volt a sebessége. A rugalmas háló 1,5 másodperc alatt állította meg teljesen.