Távollátó (hiperópiás) szem korrekciója "plusszos" szemüveggel, kontaktlencsével
A látáshibák megértéséhez először induljunk ki a jól működő, azaz élesen látó szemből. Ez a tárgy egy pontjából kiinduló széttartó sugarakat pont olyan mértékben téríti el egymás felé (pont akkora törőerővel, azaz dipotriával rendelkezik a szemben található számos optikai "alkatrész" együttesen), hogy ezek a sugarak a retina egy pontjában találkoznak, ilyenkor a kép éles:
Minden ember szeme számára van egy legkisebb tárgytávolság, amilyen messze lévő tárgyat még képes élesen leképezni, ez az ún. közelpont. Kisgyermekek esetében a közelpont akár $7\ \mathrm{cm}$ is lehet, felnőtteknél jellemzően $25\ \mathrm{cm}$, és az öregedéssel egyre nő (ezért tartják az idős emberek távol az olvasnivalót).
A közelpontnál kisebb távolságban lévő tárgyakról minden szem homályosan képet készít, mivel az ilyen, szem számára már "túl közeli" tárgyakból kiinduló párhuzamos sugarakat nem tudja elég nagy mértékben eltéríteni (nincs elég nagy törőereje hozzá), hogy azok a retináig elérve már egy pontban találkozzanak. Emiatt csak hátrébb, a retina mögött találkoznának, vagyis a retinához érve még egy foltot alkotnak:
Ennek a látáshibának a javításához további törőerő szükséges, vagyis "rá kell segíteni diptriával" a szemre. Tehát egy pozitív dioptriás, domborúlencsét kell alkalmazni:
Kisgyermek esetében ha a szokásosnál messzebb van a közelpont, annak az az oka, hogy a szem vízszintes irányban valamivel kisebb (rövidebb) az átlagosnál. Idős korban ugyanennek a látáshibának a háttere az, hogy a szemlencse rugalmassága lecsökken, ezért közelre fókuszáláskor nem tud eléggé "kidomborodni", hogy jó nagy legyen a törőereje; ilyenkor presbiópiáról beszélünk.
Távollátás esetében (mind gyermekkorban, mind idős korban) pozitív töröerejű, azaz domború lencsével történik a korrigálás. A fény azonban nemcsak a tárgyakból a szemüveg lencséjén (vagy kontaktlencsén) át a szemüveges ember szeme felé halad, hanem az ellenkező irányba is. Ennek az a következménye, hogy a szemüveg viselőjének szeméről (mivel a szeme a lencse fókuszpontján belül van) a lencse nagyított, virtuális, egyenes állású képet készít a külvilág felé, tehát a plusszos szemüveg viselőjének szemét a többi ember felnagyítva látja:
Lupe (nagyító)
Ékszerészek, okmányszakértők, pénzvizsgálók munkaeszköze (bár manapság sokszor inkább egy kamera segítségével nagy monitoron nézik a felnagyított képet). Az alábbi képen megfigyelhetjük, hogy a gyémántcsiszolónak az L alakú, sárgaréz keretes nagyító lupéja két lencsét is tartalamaz: az egyik nagyobb lencseátmérőjű (ennek kisebb a nagyítása, mint a másiknak, de nagyobb területet lát, "fog be"), a másik pedig kisebb lencseátmérőjű (aminek nagyobb a nagyítása, de kisebb területet lehet vele belátni).
Manapság 2-3 USD-ért rendelhetünk olyan kis lupét, melynek szintén 2 lencséje van, a nagyobb méretű ($22\ \mathrm{mm}$ lencseátmérőjű) az 30-szoros nagyítású, a kisebb (azaz $12\ \mathrm{mm}$ lencseátmérőjű) pedig 60-szoros nagyítású:
További érdekességek
Az alábbi képen egy utcai művész a lézergravírozás házi-kézi változatát űzi: a napfényt összegyűjti egy domború lencsével a falap egy kis területére, így oda olyan sok hőteljesítmény koncentrálódik, hogy felforrósodik és megbarnul, vagy akár meg is feketedik.
