Manapság a legelterjedtebb vérnyomásmérők digitálisak:
A hordozhatóság érdekében nagyon kicsi méretű vérnyomásmérőket is gyártanak, amik a csuklóra helyezhetők:
De a csuklónál mérő készülékek pontatlan értéket adnak, csak hát sokkal kisebb, egyszerűbb, kényelmesebb, ezért "el lehet adni". A komolyabb (egészségügyben használatos) vérnyomásmérők mind a felkarverőér (Arteria brachialis) szakaszánál mérik a vérnyomást.
Pontosabban szólva a vérnek a többletnyomását (gauge pressure) mérik, méghozzá a külső légnyomáshoz képest. Tehát például ha $120\ \mathrm{Hgmm}$‑t mérünk, akkor a vér nyomása ennyivel nagyobb, mint a légnyomás (ami általában $760\ \mathrm{Hgmm}$ körül van), vagyis:
\[p_{\mathrm{vér}}=p_0+120\ \mathrm{Hgmm}\]
\[p_{\mathrm{vér}}=760\ \mathrm{Hgmm}+120\ \mathrm{Hgmm}\]
\[p_{\mathrm{vér}}=880\ \mathrm{Hgmm}\]
Vérnyomásméréskor mindig két értéket mérünk:
- szisztolés (felső) érték
- diasztolés (alsó) érték
Amiatt van két érték, mert a szívizmok összehúzódásai (szisztolé) és elernyedései (diasztolé) eredményeképpen az artériákban (verőerekben) a vér nyomása periodikusan ingadozik:
A szív egyes izmai nem azonos fázisban húzódnak össze, ez okozza az artériárban kialakuló nagyobb és kisebb túlnyomásokat. Az artériákban a vérnyomás csúcsa a kamrai szívizmok összehúzódáskor van.
A túlnyomás maximuma a szisztolés, minimuma a diasztolés érték. Hogy mekkora szisztolés és diasztolés értékek számítanak alacsony, normál vagy magas vérnyomásnak, azt az alábbi diagram mutatja:
A vér nyomása a szisztolés csúcspont előtti szakaszban olyan hirtelen nő meg, hogy ha a könyökároknál az artériára sztetoszkópot (fonendoszkópot) nyomunk, akkor a hirtelen kitáguló ér hirtelen ellöki a szetoszkóp feszes membránját, amit a hallgatóban egy dobbanásszerű hangként hallunk. Amikor a vér a szoksásosnál nagyobb sebességgel áramlik (mert az ér fala össze van szűkülve; például külső összepréselés hatására), olyankor a súrlódva áramló vér miatt "súrlódó" hangokat hallunk (a sztetoszkópban hallható hangok a Kortokoff-hangok). Amikor a vér nem áramlik (vagy nagy keresztmetszetű érfalban könnyedén, szabadon), olyankor nem hallunk hangot.
A vérnyomásmérés előkészületeként egy felfújható zsákkal vesszük körbe a felkart, majd ebben a zsákban először olyan nagy nyomást állítunk elő $(180\unicode{x2013} 200\ \mathrm{Hgmm})$, mely már nagyobb a felső (szisztolés) értéknél is. Mivel a zsák nyomása nagyobb, mint a vér nyomása bármikor, ezért ez a nagy nyomás állandóan összepréselve tartja a felkarverőeret, így abban nem tud áramlani a vér. Ilyenkor a sztetoszkópban nem hallunk hangokat. Ezután a felfújt zsákban a nyomást egy szelep nyitásával lassan ($3\ \mathrm{\displaystyle \frac{mm}{s}}$ tempóban), egyenletesen csökkentjük. Amikor zsák nyomása kicsivel a szisztolés érték alá csökken, akkor a vérnyomásgörbe csúcsán a vér képes szétnyomni az összepréselt érfalat, így a véráramlás megindul az artériában. Ennek következtében a nyomásmaximumoknál dobbanó hangokat hallhatunk a sztetoszkópban.
Az alábbi ábrán az artéria keresztmetszetét mutatja különféle zsáknyomások esetén:
Amikor a zsák nyomása a diszatolés érték alá csökken, akkor az artéria teljesen kitágul, ekkor a hangok megszűnnek. Vagyis a vérnyomásmérés két értéke a zsáknyomás csökkentése során a Korotkoff-hangok megjelenési (felső, szisztolés) és eltűnési (alsó, diasztolés) nyomásértéke.
Egy videó, melyen a vérnyomásmérő higanyszála is látható és a szetoszkópban hallható hangok is:
A szív ciklusáról videók: