A robbanócukorka a nyelvünkre kerülve apró, de jól hallható pattanásokat, durranásokat produkál. Mintha apró robbanások zajlanánal a cukorka és a nyelvünk között.
A modern kor eme csodálatos vívmánya úgy készül, hogy vesznek keménycukor alapanyagokat, vagyis cukorrot, laktózt (tejcukrot), élelmiszerszínezéket és aromát, az egészet folyós állapotúra hevítve kevergetik, majd a zárt keverőtartályt $40\ \mathrm{bar}$ nyomású szén‑dioxiddal árasztják el. Ekkor a masszába apró szén‑dioxid gázbuborékok keverednek bele. A massza lehűtésekor a gázbuborékok körüli cukor megszilárdul, és bezárva tartja a $40\ \mathrm{bar}$ nyomású szén-dioxidot. Ha precízek akarunk lenni, akkor a $40\ \mathrm{bar}$‑nál már kissé alacsonyabb ilyenkor a szén‑dioxid gáz nyomása, hiszen a cukor a lehűtéstől alig húzódik össze (vagyis a gázbuborék térfogata szinte nem változik), viszont a $\mathrm{CO_2}$ gáz nyomása a hőmérsékletcsökkentéstől érezhetően csökken.
Ezután a nagynyomású buborékokkal teli keménycukrot néhány mm-es méretű rögökre őrlik. A cukor a nyelvünkkel érintkezve oldódni kezd, és a buborékok körüli "cukor falak" vékonyodni kezdenek. Amikor már annyira elvékonyodtak, hogy a benti nagy nyomásnak már nem bírnak ellen tartani, akkor a bezárt gáz széttöri maga körül lévő elgengült "cukorpáncélt"; a cukorban egy apró robbanás, pattanás történik. A robbanástól felgyorsult cukordarabok nekicsapódnak a nyelvünknek, ez okozza a bizsergést. A buborékban lévő nagy nyomású szén-dioxid gáz hirtelen kiáramlása a környezetbe pedig nyomásingadozást idéz elő a levegőben, amit közel hajolva pattogó, sercegő hangként észlelhetünk. Kevés elég az embernek.
A termék eredetileg Pop Rocks néven került forgalomba az USA-ban az 1970‑es években, azóta sok más név alatt is forgalmazzák (Peta Zetas, Fizz Wiz, Magic Gum).
