Forró olajra amiatt nem szabad vizet önteni, mert az olaj jóval a víz forráspontja $(100\ \mathrm{{}^\circ C})$ fölé tud melegedni. A konyhai étolaj kb. $180\ \mathrm{{}^\circ C}$‑nál kezd el füstölni, és csak $370\ \mathrm{{}^\circ C}$ körül kezd égni. Ha égő olajra vizet öntünk, akkor a víz az olajénál nagyobb sűrűsége miatt alulra kerül, vagyis az edény forró aljával fog érintkezni. A magas hőmérséklettől hirtelen felforr, gőzzé alakul, amitől a térfogata az eredeti értéknek több 100‑szorosára növekszik, vagyis szinte szétrobban. Ezzel szétlöki az olajat minden irányba. Ez önmagában veszélses, hiszen ha a forró olaj és/vagy gőz ránk fröccsen, komoly égési sérüléseket szenvedhetünk.
Miért keletkezik jó nagy tűz, ha az égő olajra vizet öntünk? Mert az olaj amiatt égett, mert a gyulladási hőmérséklete fölé hevült (melegedett fel). Csak hát amíg nem öntöttük rá a vizet, addig csupán az olaj felszínén lévő felső réteg jutott hozzá az égéshez szükséges oxigénhez, így az égés viszonylag lassan, fokozatosan zajlott. De amikor a víz gőzzé fejlődve szétfröccsentette az olajat, akkor az apró cseppek felszínén mindenhol oxigénhez jutott a forró olaj, így hirtelen nagy mennyiségű olaj kezdett el égni.
Mit tegyünk, ha füstöl, netán ég az olaj?
Szüntessük meg a további melegítést, azaz kapcsoljuk ki a hőforrást: zárjuk el a gázt illetve kapcosoljuk le, áramtalanítsuk a villanysütőt. Vagy csak egyszerűen húzzuk le a serpenyőt a hőforrásról, de lassan, óvatosan, vigyázva, hogy ki ne fröccsenjen a forró olaj ránk vagy másra. Ha az olaj még tovább ég, akkor bevizezett, de kicsavart konyharuhával (amiből nem csöpög a víz) fedjük le az edényt, amivel meggátoljuk a gázcserér (az égést tápláló friss oxigén odajutását).
Az alábbi ipari kamerás felvételen egy étterem dolgozói próbálják vízzel eloltani a kigyulladt olajat: