Hozzávalók:
- alumínium kólás vagy sörösdoboz
- láng (borszeszégő, Bunsen-égő vagy gáztűzhely)
- csipesz (fém salátás vagy fa uborkakiszedő) illetve hőálló kesztyű
- tál hideg víz
- jégkockák
Az alumínium kólásdobozba kevés (1-2 evőkanál) vizet kell tölteni, és addig kell tűz fölött tartani, hogy már folyamatosan látható gőz (pontosabbnan vízpára) áramoljon ki a doboz felső nyílásán. Ekkor biztosak lehetünk benne, hogy a doboz belsejéből eltűnt a levegő, mert a vízgőz kihajtotta belőle. Ezután hideg (célszerűen jeges) vízbe kell mártani a kólásdobozt, méghozzá a nyílásával lefelé.
A hidegtől a benzi gőz lecsapódik, térfogata több 100-szorosan lecsökken, így a dobozban a nyomás lecsökken. De a kinti légnyomás változatlanul nagy, és ez ősszeroppantja a dobozt. Hiába a nyílás, a folyamat olyan gyorsan játszódik le, hogy a légnyomásnak nincs ideje a kis nyíláson hirtelen sok vizet bejuttatni a dobozba.
A kísérletet a végén elvégezhetjük úgy is, hogy a dobozban kezdetben nincs víz. Ekkor forralás után, a jeges vízbe mártva nem roppan össze, mert a forró levegő a jeges víztől csak kissé húzódik össze, ami csak kisebb mértékű nyomáscsökkenést okoz belül, aminek hatására a külső légnyomás a doboz nyílásán keresztül vizet áramoltat be, kiegyenlítve ezzel a nyomáskülönbséget. Viszont vízgőz lecsapódásakor szinte teljesen eltűnik a dobozban lévő összes légnemű anyag.