Régen a buszok kormánykereke igen nagy volt, ahogy ez az alábbi (1952-1973 gyártott) Ikarus 66 ("faros" becenevű) modellben látható:
Ezzel szemben a mai buszokban a kormánykerék sokkal kisebb átmérőjű:
Mi történt? Lespórolták? Lenyúlták?
A háttérben annyi húzódik, hogy régen kanyarodáskor a busz kerekeit a buszvezető teljesen a saját izomerejével "tekerte", fordította el. Ezzel szemben az újabb buszokban már szervókormány van, ami azt jelenti, hogy villanymotor segíti a kormánykerék elforgatását.
A buszkerekek elforgatásához nagy forgatónyomatékra van szükség, ugyanis a kerek elfordulását a buszkerekek nagy tömege, a súrlódás és a perdületmegmaradás is nehezíti. A forgatónyomaték
\[M=F\cdot k\]
vagyis az \(F\) erő és a \(k\) erőkar szorzata. Az erőkar (az erő egyeneségnek, hatásvonalának távolsága a forgástengelytől) itt a kormánykerék sugara:
Ezért hogy a buszvezetőnek ne kelljen hatalmas erőt "kiizzadnia", az életét azzal könnyítették meg, hogy nagy erőkart biztosítottak a nagy átmérőjű kormány révén. Azonban még így is jó nagy erőt kellett a sofőrnek kifejtenie, vagyis a buszvezetés nemcsak idegileg volt fárasztó, hanem fizikai munka is volt. Mivel semmi nincs ingyen, így az energia sem, ezért a kisebb erőért valamivel fizetnünk kell, méghozzá azzal, hogy nagyobb úton kell kifejtenünk az erőt, vagyis a buszvezető jó nagy karmozdulatok révén tudta a buszt kanyarodásra késztetni. A szervókormányos buszokban nincs szükség nagy erőkarra, hiszen a villanymotor forgatja el a kerekeket, így a kormányt (kényelmi, helykihasználási okokból) kicsire készítik. Persze ha "elmegy a szervó", akkor a mai buszvezetők is leizzadnak, ahogy régebben minden nap.
