Az "indukció" szó fizika órán két dolgot is jelenthet:
- elektromágneses indukció (nyugalmi illetve mozgási indukció)
- indukció, mint egy témakör tárgyalásának módja (szemben a dedukcióval)
Az indukcióval történő (induktív) és a dedukcióval történő (deduktív) tárgyalásmód közötti különbség:
- induktív tárgyalás: először konkrét, egyedi eseteket nézünk, majd ezután általánosítunk, és jutunk el a széles körben érvényes törvényhez
Például ilyen, amikor egy rugós erőmérőre ráakasztunk különféle tömegű nehezékeket (először egy 1 kg-ost, aztán egy 2 kg-ost, utána pedig egy 5 kg-ost), és megvizsgáljuk, hogy mekkora erőket mutat az erőmérő a különféle súlyok hatására. Majd ebből felállítunk egy összefüggést, miszerint a newtonban mutatot erő mindig kb. 10-szer akkora, mint amekkora a nehezék kg-ban mért tömege. Ezt a kb. 10-szeres szorzót elnevezzük \(g\) nehézségi gyorsulásnak.
- deduktív tárgylás: először az általános érvényű törvényt nézzük, majd ezután nézzük meg ennek "konkrét eseteit"
Például ilyen, amikor először kimondjuk, hogy a rugóra akasztott nehezéket a Föld az \(m\cdot g\) nehézségi erővel húzza lefelé, ezért nyugalomban a rugó ugyanekkora erővel kell hogy húzza felfelé, vagyis a rugóerő ebben az elrendezésben mindig \(m\cdot g\) nagyságú. Majd ezután kiszámoljuk, hogy hány newtont kell mutatnia egy rugós erőmérőnek, ha 1; 2 vagy 5 kg-os testet akasztunk rá. Esetleg végül ki is próbálhatjuk az eszközökkel, hogy tényleg ekkora erők ébrednek-e, de egy igazi, deduktív vénájú ember ezt fölösleges, értelmetlen időpocsékolásnak tartja... :)
Az idézetben szójáték, hogy nemcsak az elektromágneses indukciót, de még az induktív megközelítést (mint anti-deduktív utat) is "lehet" deduktívan tárgyalni.
A fizika tanításában mindkettőre szükség van, és hagyományosan az induktív megközelítés az elhanyagolt. Sajnos.