Richard Branson a tanulásról

8576

"You don't learn to walk by following rules. You learn by doing, and by falling over."

"Nem a szabályok követése révén tanulsz meg járni. Hanem úgy, hogy csinálod, és elesel."

Richard Branson

 

A netfizika hozzáfűzése:

Az ember egyedfejlődése során a járni tanulás még annyira fiatal korban zajlik, amikor még szóba se jöhet az a tanítási módszerre, hogy valaki elmagyarázza a szabályokat, és azok követése révén történjen a fejlődés, mert az embergyerek az akkori értelmi szitjén még fel sem tudja fogni a szabályokat. Ebből a szempontból a fenti bölcsesség egy szerencsétlen példával operál; talán jobb lett volna a biciklizést vagy bármilyen sportot a járás helyére tenni.

Persze ettől még az alapgondolat igaz, hogy a legtöbb dolgot úgy lehet igazán elsajátítani (megtanulni), ha csináljuk, és hibázunk. Ezért kellenek az iskolai gyakorlófeladatok is, mert a kiértékeléskor átbeszélt hibákból nagyon sokat lehet tanulni. De azért a "gyakorlati tanulást" sem szabad túlmisztifikálni. Nem helyes az a szélsőség, hogy az elméleti (szabályok mentén működő) tanulás fölösleges, mert majd úgyis csak a gyakorlatban lehet elsajátítani a dolgokat. Ugyanis igen sok mindenre lehetséges fejben valamennyire felkészülni. Az "elméleti alapozás" sokat tud segíteni, miközben "csináljuk". Egy elméleti képzés önmagában legtöbbször kevés, de messze nem haszontalan. A világ nagy szerencséjére Branson nem egy mozdonyvezetőképző intézet képzési igazgatója, mert ott talán úgy tanítanák meg a tanoncokat mozdonyt vezetni, hogy "Gyerünk, csináld csak, hibázz, így majd megtanulod!". Vagy a leendő sebészeket: "nem baj, ha egyik-másik szikemetszés mellé megy, majd ennek révén jól megtanulod!" Nem árt az az anatómia képzés, még a műtéti praktikum előtt.

Az emberek sokfélék:

  • vannak, aki mások hibáiból is képesek tanulni (nevezhetjük őket "bölcseknek"; hát, ők kevesen vannak)
  • vannak, akik mások hibáiból ugyan nem, de a sajátjukéból már tudnak tanulni (ők már jóval többen vannak)
  • és vannak, aki még a saját hibájukból sem tanulnak (őket szokás "ostobáknak" nevezni; hát, ők sincsenek kevesen)