Akusztikus lokátorok repülőgépek észlelésére (1917-1940)

8910

Az 1. világháború (1914-1918) alatt jelentek meg a harctéren először repülőgépek. Eleinte felderítő feladattal, de csakhamar adta magát a lehetőség, hogy bombát is le lehet dobni róluk az ellenségre, amit eleinte ngyon egyszerűen kézzel hajtottak végre:

Emiatt egyből felmerült az igény, hogy a közeledő ellenséges gépeket már minél nagyobb távolságban észlelni kellene (hogy az ellenük küldött repülők időben felszállhassanak, és lehetőleg még az országtól távol elháríthassák a közeledő veszélyt). A radar csak 1940 körül született meg, addig a repülőket a motorjuk jellegzetes, erős hangja révén próbálták "becserkészni". Az első próbálkozások során egy katona fejére ráerősítettek egy-egy "nagyobb fülkagyló"-ként funkcionáló tölcséreket, amik a viszonylag nagy méretű "beömlőnyílás"-ukba érkező halk hanghullámokat "összesűrítve" bevezette a fülcsatornába:

 

De az ember mindig még többet, még nagyobbat akar:

Az egyre távolabbi észleléshez egyre nagyobb felületen kellett a gyenge hangot összegyűjteni:

Egyes mérnökök a tükröző felület brilliáns alakjával próbálták tökéletesebbé (vagy csak kevésbé ingataggá, a saját súlyánál fogva meghajlóvá) tenni a szerkezetet:

A toborzók persze nem hagyták ki a lehetőséget, hogy úgy állítsák be a bakáknak, mintha a hadsereg arról szólna, hogy ott fiatal lányokkal lehet ismerkedni:

A méretek egyre csak nőttek:

Míg végül fémből már nem volt lehetséges a kialakítás, ezért áttértek betonra, például Anglia keleti és déli partjainál, hogy az esetlegesen Európa felől érkező (náci) támadó gépeket korán észlelhessék:

Annak érdekében, hogy minél korábban, még távol repülve is észlelhessék az ellenséges repülőket, a gyenge hagjukat hatalmas felületekkel kell összegyűjteni. Az alábbi kép bal oldalán egy többször tíz méteres íves betonfalat láthatunk, aminek előnye, hogy igen halk jeleket is észlel, hátránya, hogy nem irányítható. De ez nem is olyan nagy baj, hiszen a nagyon távoli repülők szinte vízszintes tökéletesen irányba vannak, és a legközelebbi ellenséges repülőtér helye is adott. A kép jobb oldalán elhelyezkedő hanglokátor viszont irányítható.

A radar megjelenése egycsapásra elavulttá, feleslegessé tette ezeket a szerkezeteket, így a beton építmények mára omladozó háborús mementókká váltak, amiket csak különlegességre éhes turisták keresnek fel. A fémből készült változatokat pedig manapság divat a turisták szórakoztatására városi köztereken kiállítani, mert velük egy elszálló utasszállító gép hangját erően felhangosítva tudjuk "kiélvezni"; ahogy például a budapesti Várkert bazársor előtt is van ilyen:

Végezetül a témában leghíresebb kép: egy igazi militáns nemzet minden fegyvernemből és kiegészítő eszközből komoly arzenállal büszkélkedhet: