A talaj szilárdsága minimálisra csökken nyíróterheléssel szemben, ha felázik.
A ház felépítése után gödröt ástak mellé, mélygarázs építéshez. A kiásott földet a ház túlsó oldalára halmozták, ezzel egy 10 méter magas dombot építve, ami a súlyánál fogva jelentős terhelést jelentett a környező talaj számára.
Ezután egyszer csak jött egy eső (amivel kellett volna kalkulálni). Az eső vize feláztatta mindenütt a talajt, amitől a talaj teherviselő képessége lecsökkent.
A dombot húzta le a Föld gravitációja, de ő csak úgy tudott lejjebb kerülni, ha az alatta lévő talaj elmegy alóla. Normál esetben a talaj rétegek oldalirányban nehezen mozdíthatók csak el, de a felázott talajban ez már nem volt így. A képen balra megvolt a lehetőség, hogy a domb alatti talaj elmozduljon, hogy a domba lesüllyedhessen. Az oldalirányban nyomúló földtömeg nem kímélte az útjában lévő "pálcikákat", a társasház földbe süllyesztett tartóoszlopait, vagyis "ropiként törte szét őket".
Ettől viszont hirtelen már nem volt, mi tartsa az épületet, így az eldőlt.
Szerencsére a szomszédos hasonló ház elég messze volt ahhoz, hogy dominóként ledöntse őt is.
A ház földbe nyúló vasbeton tartópilléreiből - úgy tűnik - néhol kimaradt a vasalás (és talán üreges oszlopok helyett tömörek szerepeltek a tervekben).
A láthatóan sárrá ázott talaj nem csoda, hogy nem bírta a terhelést. Az építészetben a vízelvezetést komolyan kell venni.
Mind eltört.
Akár egy kút, de ez az egyik (üreges) beton tartóoszlop földbe lévő része.
Úgy tűnik, hogy azért volt olyan vasbeton tartópillér is, amelyikből nem maradt ki a vasalás.
